Valaha leszek önálló és túlteszem magam a fájdalmon?

Az anyukám 6 éves koromban halt meg. Ennek már 14 éve. De még mindig nem tettem magam túl rajta. Hiányzik és az életemből ami fontos esemény volt eddig mind kimaradt( ált.iskolás ballagás, középiskolás ballagás)most végzek majd szakmán és ebből is kimarad. Korán fel kellett volna nőnöm de nem ment. Barátnőim segítettek nekem sok mindenben főleg az egyik de sajnos aki nagyon sokat segített őt is elvesztettem :( Mármint összevesztünk de szeretnék vele kibékülni. Voltam pszichológusnál is de nem volt jó ezért most újra keresek másikat hátha segít. Tudom már hamarabb észbe kellett volna kapnom de ment. Azt hittem minden rendben közben pedig nem. Önállósodásom abban nyilvánul meg, hogy elmegyek a boltba, meg olyan helyekre ahova el kell. De nem szeretek egyedül menni ezért úgymond "fogni" kell a kezem és ezt nem nézik jó szemmel a barátnőim. Ha valami gondom van egyből mástól kérek tanácsot mert nem tudok egyedül dönteni. Azért valljuk be egy anya nagyon jó lett volna ha mellettem áll főleg mikor kamasz voltam de még most is jó lenne mert mindig van/lesz valami amiben segítene. Szerencsére a koliban van egy nagyon rendes nevelőtanárom akire bármikor számíthatok bár jövőre már tőle sem fogok tudni segítséget kérni mert elmegyek. DE majd lesz valahogy. Ha valaki volt ilyen helyzetben mit csinált? Előre is köszönöm a segítséget. 20/L