Hogy alázott meg, tett tönkre, vert át az, akit őszintén szerettél? Meg tudtál bocsájtani?

Tinédzserkori első szerelmem, 14 évesen.

-túl vaskos a combod

-nőhetnél még pár centit

-túl kicsi a melled

Tönkretette az önbecsülésem, 2 éve pszichológushoz járok anorexiával.

18/L

Volt egy srác, akivel tetszettünk egymásnak. Tél volt, albérletben lakott, ahol eléggé megbetegedett. Én pedig minden délután meglátogattam, teát főztem neki, csillapítottam a lázát, borogattam, mellette voltam. Eltelt pár hét, felgyógyult, és össze is jöttünk. Ő csókolt meg először, és megköszönte, amiért mellette voltam. Lefeküdtünk, majd közölte, hogy sajnálja, de ő még az exét szereti... Nagyon nehezen álltam meg, hogy ne pofozzam fel...

Azóta a harag elmúlt. Ő boldogtalanul tengődik a világban, van egy felelőtlenül hátrahagyott gyereke is, míg én boldogan élem az életem. :) Az élettől úgyis mindent visszakap, háromszorosan is akár...

Nagyon szerelmes voltam anno az exembe, és felhőtlenül boldog mellette. Sajnos, én voltam a naív. Világosan megmondta, hogy szereti az exét, de az ő hibája volt az, hogy a közeledéseimet nem utasította el... Nem mondta sose, hogy semmi esélyem, udvarolgatott is nekem, és sokáig mint két barát jártunk össze. Fél év múlva ő kezdeményezett, semmi olyan lépést nem tettem felé, hogy ezt kötelezőnek érezze. Összejártunk beszélgetni, kiültünk a parkba, ennyi. Nekem már ez boldogság volt. Összejöttünk, és ő azt mondta, hogy kigyógyult az exéből, elege van belőle. Elhittem, szerelmes lettem. Egy idő után kezdtek előjönni a furcsa jelek. Amikor hívták, kiment, hogy ne halljam. A telefonját mindig vitte magával, még ha egy pohár vízért ment is. Sose hívott fel engem, amikor távol voltunk egymástól, de valahogy a pénz mindig lement a kártyáról. Gyanakodtam, de szerettem, és a szerelem vak... Most már értem a mondást. Elnéztem neki, mert én is beszélgettem az exeimmel, de nem ilyen szinten. Ő pedig lassan naponta. Egy idő múlva nem bírtam tovább, és amikor véletlenül benn hagyta a telefonját, megnéztem a híváslistát. Az exe neve szerepelt mindenhol, csak őt hívogatta állandóan, sms-eket küldött neki, hogy mennyire szereti. Elhagytam. Rá két napra közösségi oldalon hirdette, hogy élete szerelmével lesz másnap kettesben. Ki voltam bukva teljesen, nagy szerelem volt, és sajnos apa is azelőtt két héttel halt meg. Nem merek megbízni azóta senkiben, senki iránt se merek mély érzéseket táplálni, ha érzem, hogy az lesz, akkor visszafojtom, és lelécelek a kapcsolatból. Félek a csalódástól... Azóta se volt 4 hónapnál hosszabb párkapcsolatom. Önbecsülésem a padlón...

24/N

19 éves voltam amikor megismerkedtem az exemmel,iszonyú nagy szerelem volt, gyorsan össze is költöztünk. Nagyon jó munkája volt, kérte h lépjek ki a munkahelyemről, hogy többet lehessünk együtt (előléptetés előtt álltam,életem nagy lehetősége volt,pláne ilyen fiatalon)Sülve-főve együtt voltunk,rengetek helyre utaztunk, igazi álom kapcsolatnak tűnt. Mindent meg kaptam tőle, és most nem az anyagiakra gondolok, hanem érzelmi téren, figyelmes volt, kedves stb.Majd egy nap avval jött haza, hogy külföldre kell mennie 6hónapra dolgozni, de 3hónap múlva mehetek utána. Láttam szerződést,mindent nem kételkedtem.Felmondtuk az albérletet, nem akartam egyedül lakni, visszamentem a szüleimhez. Volt nagy sírás,búcsúzkodás mind két részről. Majd nem jelentkezett többet.Nem lehetett elérni.Senki nem mondott nekem Róla semmit.Hetente jártam 2hónapig a temetőbe a szülei sírjához,mert ezt kérte,pedig nem is ismertem őket.Hónapokig vártam és reménykedtem, kifogásokat gyártottam, hogy miért nem keres.Fél év múlva össze futottam vele a helyi plázába, ahol a volt barátnőjével és a gyerekükkel volt. Át néztem rajta, nem akartam ott balhét, és nem is tudtam volna mit mondani.Mint utóbb megtudtam kamu volt az egész, soha nem ment ki dolgozni, de a mai napig nem tudom miért tette és nem is érdekel már.Ez több mint tíz éve volt.

Boldog vagyok a párommal és a kislányunkkal:)