Szerintetek a gyerekeknek jó az, ha az anya háztartásbeli?

Erre így nem lehet válaszolni. Ez nagyon sok minden mástól is függ. Pl. attól, hogy az anya jól érzi-e úgy magát, hogy ő háztartásbeli. Ha igen, akkor az jó mindenkinek.

De az is érdekes, hogy mi a másik alternatíva. Ha mondjuk az anyának olyan munkája van, amit szintén szeret, élvezettel csinál, és mellette marad energiája a családjára, akkor nincs különbség, mármint a gyerekek szempontjából. (Olyan fura azért, hogy ez csak az anyáktól elvárás, hogy munka mellett jusson idejük, energiájuk a családra, valahogy az apák esetében ez a kérdés jóval ritkábban merül fel.)

De ha mondjuk olyan munkája van az anyának, ami mellett sok időt tölt távol a családtól, vagy túl stresszes, össze-vissza kell dolgoznia, kiszámíthatatlan, hogy mikor ér rá és mikor nem, akkor általában jobban járna a család, ha háztartásbeli lenne, bár itt szintén az is eszembe jut, hogy ez is fenntartható, ha mellette az apának van olyan munkája, ami nyugis, kiszámítható, stb., csak ebben a felállásban ő az, akinek váratlan helyzetekben ugrani kell.

Ahány család, annyiféle megoldás, nem lehet általánosan megmondani, hogy csak így vagy csak úgy jó.

"aki takarít, főz, viszi a gyerekeket edzésre, délután játszik velük és kikérdezi a leckét"

Az ilyen háztartásbeli jó. Csak szerintem az arányuk az egészhez képest úgy 1:10.

Nekem ugyanezt megcsinálta Anyu úgy, hogy dolgozott.

Szerintem nem tudnám ennyire tisztelni, ha csak otthon tett-vett volna. Így megmutatta, hogy kemény munkával én is bármire képes lehetek.

A válaszok alapján látom, a mai emberek lenézik az igazi Anyákat :((

Akik valóban a ház melegét tartják fent.

Pláne, ha kertes házban élnek, ahol van mit csinálni bőven és van legalább 2-3 gyermek.

Én még csak most fogom szülni az első gyermekem, de simán el tudnám képzelni az életem úgy, hogy nevelem a gyermekeim, dolgozom a ház körül, mosok, főzök, takarítok.

ez is munka.

A férjem heti 6 napon dolgozik kemény fizikai munkát, ez elég neki.

Ha nekem is lenne állásom és utána még itthon is el kellene látni a teendőket, az már napi legalább 12 óra munka lenne heti 7 napban.

Persze meg lehet csinálni, de én nem vágyom kifacsart emberré válni.

Én gyerek szempontjából láttam eddig csak a dolgot, úgy nőttem fel hogy ha főztem magamnak egy zacskós levest akkor ettem (7évesen), egyedül voltam a tőlem 4 évvel fiatalabb kisöcsémmel otthon, ha magamtól akartam tanultam (de ritka az olyan aki 7-8-9 évesen felfogja hogy a tanulás fontosabb mint a játék). Nem csak ennek, de a sok gyorskajának biztos köze van ahhoz, hogy kamasz koromra volt túlsúlyom, nem gurultam, de nem voltam csinos.

Nehezen barátkoztam, hiszen soha senkivel nem tudtam beszélgetni, a szüleim csak késő este értek haza. A jegyeim se voltak a legjobbak, pedig tudtam volna többet is, csak támogatásra lett volna szükségem, hogy egyszer valaki kikérdezze azt a verset, vagy meghallgasson olvasni...

Viszont nagyon önálló lettem, sokkal érettebb voltam a velem egykorúaknál, de ebből következik hogy a suliba mindig kilógtam a sorból, nekem ők mindig túl gyerekesek voltak. Igazából nekem is olyannak kellett volna lennem abban a korban, de nem tudtam az lenni...

Én most állok családalapítás előtt, és megbeszéltük a férjemmel hogy ha csak egy mód van rá, akkor én itthon leszek a gyerekekkel amíg lehet, és később is csak részmunkaidőben fogok dolgozni, max. napi 4 órát. Szeretném ha az én gyermekem megkapná azt a szeretetet, törődést, és azt az önfeledt gyermekkort, amit én nem kaptam meg.

Szóval hogy a kérdésre válaszoljak, szerintem jó a gyereknek ha az anya otthon van.