Férjemmel 3 éve vagyunk házasok, de most gond van?

Soha nem szerettem a szüleit, azért mert nagy különbséget tettek a 2 gyerek között a fiúké volt a munka rész a lányé pedig a szórakozáss és sajnos a hozzáállás is hasonló, mindig a férjem kell elvégezze a munkát mai napig, pedig már nem él otthon. Anyósoméktól kaotunk 20kg lisztet, mindenütt elterjesztették, hogy ők tartanak bennünket liszttel és majdnem az egészet nekünk adták.Kivwert a víz mikor ezt meghallottam. Szóltam a férjemnek, de azt mondta, ő nincs mit csináljon, nem akar velük veszekedni.

Van egy 1 éves babánk akinek soha nem vesznek semmit, nem látogatják, de a születésnapján sem votl felköszzöntve.

Sógornőm szülni készül, apósom egy zsák pénzt adott mert jön a trónörökös. Én is szültem, az ő unokájukat :(

Nem akarom, hogy fére értsetek, nekem is van miből, soha nem panaszkodtam és nem szorultam rájuk, örültem a lisztnek, nem mert kellett, hanem mert ránk gondoltak, de ilyen áron....A gyerekemnek minden megvan, csak törődés az ő részükről nincs.

A férjem, azt mondja, hogy soha nem ő volt a kedvenc és nyugodjak bele. De én nem tudok! Egyrészt, mert ez nem állapot, másrészt pedig mert az én anyámat a férjem nem szereti, sőt sokszor tiszteletlen vele, pedig segít minket ahol tud, dolgozik, de mellette a gyerekre vigyáz és sorolhatnám, a férjem pedig mindent apró dolgot meglát és kritizálja a saját szüleit pedig védi és nem áll ki a család mellett. Szerintetek ez normális? Hogy vegyem ré, hogy értse meg, mi vagyunk a fontosak és nem az ő szülei segítenek a bajban, hanem az enyémek?