Éreztétek már valaha, hogy ennyire ketté szakad a lelketek?
Figyelt kérdés
Nem is tudom miért írom ki a kérdést. A nagybátyám haldoklik, lehet nem éli meg a reggelt. A legjobb barátnőm, akinek a kisfiának a keresztszülei leszünk a szülőszobán van. Nézem a telefonom, és görcsben van a gyomrom mikor szólal meg, és milyen hírt kapok. :(2012. szept. 20. 21:20
1/9 anonim 
válasza:
válasza:Nagyon sajnálom a nagybátyádat! Sajnos ilyen az élet,egy elmegy,egy érkezik. Talán a pici enyhít valamit a fájdalmadon. Kitartást ehhez az időszakhoz!
2/9 anonim válasza:
válasza:Ez durva..de mindennek megvan a maga ideje. A gyászra és az örömre is szakíts majd időt és add át magad neki
3/9 anonim válasza:
válasza:Igen, de én ezt ugyanannál az embernél éltem át. A nagymamám az utolsó 2 évében már nem tudott gondoskodni magáról, beszélni sem tudott. Ehhez hozzá jött egy 8 napos haldoklás (bármelyik pillanatban meghallhatott volna). Amikor elment egyszerre éreztem hatalmas nagy fájdalmat és hatalmas nagy örömöt. Nagyon szerettem, nem kellettek szavak, hogy megértsük egymást, nagyon fájt, hogy nincs már velem, de nagyon örültem, hogy már nem szenved tovább, így is többet kapott a sorstól, mint amennyit kellett volna.
4/9 anonim 
válasza:
válasza:Én sajnos épp ma tudtam meg, hogy autista a gyermekem, és mást nem tudok csak sírni, sírni.
5/9 anonim válasza:
válasza:Igen. Enyhülni fog idővel. Talán néha kisebb hullámokban visszatér az érzés. Hozzászoksz, és ugyanúgy élsz tovább, vagy picit más emberként. De a lényeg: túléli a lelked.
6/9 A kérdező kommentje:
Köszönöm Mindenkinek! Olyan lehetetlen helyzeteket tud produkálni az élet. :(
Készültünk rá mi is, mert nagyon beteg szegény, csak eddig valahogy mintha nem tudatosult volna bennem, hogy tényleg eljön ez a pillanat. Ráadásul nem lehetek a nagynéném mellett sem, mert 1000 km-re vagyunk egymástól, én pedig két kicsivel vagyok itthon. Persze, ha ott lennék se tudom mit tehetnék, csak így még rosszabb. :(
Sajnálom, amin Ti is keresztül mentetek.
2012. szept. 20. 21:52
7/9 A kérdező kommentje:
Én sajnos épp ma tudtam meg, hogy autista a gyermekem, és mást nem tudok csak sírni, sírni.
A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 73%-ban hasznos válaszokat ad.
Sajnálom! Sok erőt kívánok Neked!
2012. szept. 20. 21:56
8/9 évané válasza:
válasza:4-es válaszoló. Ne add fel! Én mindig is úgy gondoltam, hogy az autizmus az a fajta "betegség" amivel a megfelelő módon tenni lehet. Csak a megfelelő módot nem tudjuk még. De nézd meg ezt: [link]
9/9 évané válasza:
válasza:kérdező, természetes amit érzel... valóban, mindenre kell majd idő, a gyásznak és az örömnek is. nem hagyhatók csak úgy ki ezek... én 4 hónapig néztem végig a halálig a papám leépülését 20 évesen.Minden nap amikor tudtam vele voltam a kórházban. összetörten néztük őt a végig, etettük, ültetni próbáltuk és közben el kellett fogadnunk, hogy szellemileg sem ép már.Egyedüli pici vigasz csak az volt, hogy már nem szenvedett tovább. De akkor is iszonyúan fájt a halála, mert reménykedtem mindig, hogy jobb lesz majd. De nem...Hónapokig gyászoltam. Mert kell is. ezt is kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!