Hogyan tehetném rendbe anya - lánya kapcsolatunkat?

Rossz hírem van. A gyerekek nem tudják rendbe tenni a szüleik életét. (Az ilyen csak a romantikus lányregényekben működik, az életben nem.) Nem is dolguk ilyet tenni. A szülő mindig nagy a gyerekhez képest, aki mindig kicsi marad hozzá képest, bármennyire is többet ért el, erősebb, vagy okosabb. Ez egy olyan alaptörvény, amit a természeti népek még nagyon jól tudtak, mi viszont hajlamosak vagyunk elfelejteni.

Jó hír is van. Nem kell szót fogadni neki, nem kötelező még szeretni sem. Ezt is sokan félreértik. Egy valamivel tartozol anyukádnak, tisztelettel. Ha elismered Őt, elismered, hogy előtted volt ezen a világon, Te azért lehetsz itt, mert Ő előbb volt itt, akkor meg tudod köszönni neki az életet, és ez az, amivel tartozol. Se több, se kevesebb. Ami jót kaptál tőle, azt nem neki kell visszaadnod, hanem tovább kell adnod a saját gyerekeidnek.

Ami a viszony javítását illeti, azt lehet. Sőt hasznos. DE nem várhatod azt, hogy Ő VÁLTOZZON. Az nem megy. TE VÁLTOZHATSZ. Mihelyt nem akarsz már megfelelni neki (elfelejted ezeket, hogy "jól teljesítettem", "elértem a céljaimat" rögtön jobb lesz neked. És neki is. NEM A TE DOLGOD, hogy Őt mi nyomasztja. Felnőtt ember. Ha tiszteled, elhiszed, hogy úgy él, ahogy neki élnie kell. Még ha Te ezt nem is látod át, miért pont úgy.

Azzal, hogy ennyit és így foglalkozol a kérdéssel, belemész egy olyan játszmába, amibe nem lenne kötelező. Ha odáig eljutottál, hogy nem tudod megoldani az életét, az jó. Most már csak egy lépésnyire vagy attól, hogy nem is kell cipelned a keresztjét. Mert ha segítesz neki, azzal azt éred el, hogy neki könnyebb lesz, neked meg nehezebb. Ha egyedül kellene cipelnie azt a keresztet, megérezné a valódi súlyát, és az is lehet, hogy már letette volna. Nem akarlak bántani. Sokan teszik (tesszük) azt, amit te is. Szeretetből cipelünk valamit a szüleink, vagy még távolabbi felmenőink helyett. (Hellinger terápiával foglalkozom, ez egy nagyon gyakori eset.) Csakhogy ez nem helyes. Éppen, hogy rossz. Rajtuk nem segít, nem erre van szükségük. Nekünk meg árt. Valamint rossz példát mutatunk a gyerekeinknek is.

Tehát, ha szakemberhez fordulsz, amit megtehetsz, akkor oda saját magadat vidd el. Meg ne próbáld anyukádat rábeszélni erre! Ő elég, ha azt a fejlődést / változást látja, amit Rajtad tapasztal majd.

Van egy gyakorlati tanács is, amit Bert Hellinger szokott adni ilyen esetekre. Mondj anyukádnak MINDEN NAP 3 OLYAN DOLGOT, AMIVEL ÖRÖMET SZERZEL NEKI. Nem baj, ha először hülyének néz. Ne add fel, csak folytasd! Ha jól főz, dicsérd meg a főztjét. Vagy bármi mást. Te vagy közel hozzá, Te tudod, minek örül. Tedd ezt minden nap, vagy ha nem éltek már együtt, minden alkalommal, amikor találkoztok! Ennyi.