Mit tegyek? Úgy érzem, nem tartozom a családhoz (? )

Az a baj, hogy a szüleimmel soha nem volt jó a kapcsolatom, nem nagyon foglalkoznak velem. Vagyis hát kettőjük közül apával szoktam néha beszélgetni, de csak ilyen általános dolgokról, anyám viszont amikor csak teheti, mindenkibe beleköt.

Ráadásul apa is csak így délután fele kedves, este, mikor vannak ezek az egy perc és nyersz meg mittomén milyen műsorok a tv-ben, ha egy szót is szólok hozzájuk, ordibál, hogy takarodjak innen, mert nem hallja tőlem a tv-t.

Ráadásul ma reggel még össze is veszett velem, mert 6:10-kor kelek, ők meg még 6:00-kor jöttek ordibálni, meg villanyt kapcsolgatni a szobámba, hogy mikor kelek már fel, én meg ordibáltam velük, hogy hagyjanak békén, csak 10 perc múlva kell felkelnem. De amúgy szerintem senki se lenne boldog, ha végre örülne, hogy még van egy majdnem negyed órája ébredésig, erre valaki jön be hangoskodva meg kapcsolgatva azt a nyomi lámpát, ami olyan fényes, hogy majd' kib.ssza a szemem. De mindegy.

Aztán nővéremről már ne is beszéljünk, ő mindenkivel bunkó, velem a legjobban. Állandóan csak szapulni tud. Egyedül akkor tudok vele normálisan beszélni, amikor ketten megyünk valahová.

És most emiatt érzem úgy, hogy nem tartozom a családhoz. Mert egyébként ha belegondolok, milyen lenne nekik nélkülem, szerintem jól meglennének. Ráadásul nem is lennénk ilyen szegények, mint most. Legalábbis apám régen azt mondta, akkor szegényedtünk el, amikor megszülettem, bár amikor megkérdeztem, hogy miattam van-e, azt mondta, nem, de szerintem csak azért mondta ezt, hogy ne legyen miatta bűntudatom. De mégis az van. És sokszor gondolok arra, nem is érdemlem meg, hogy éljek, mert miattam nem vagyunk gazdagok és ha én nem lennék itt, talán sosem veszekednének.

Mit tegyek?

14/L