Hogyan érthetném meg a vőlegényem családjának a szokásait, ha én egy teljesen más kaliberű családból származom? Félek, hogy ez a különbség szétszakít minket.

Ne haragudj a kérdésért, de ha ennyire nem illetek össze, akkor miért mondtál neki igent?

Másrészről nézz magadba.

"Nem erőltetem, nem akarom őket megváltoztatni, de azt szeretném, ha a párom értené, hogy nekem ez miért fontos. Azt mondta, ha azt akarom, hogy elfogadja, h nekem fontos én is fogadjam el, hogy neki meg nem és hagyjam ezekkel békén. Tanácsot kérek, hogy szépen hogyan lehet elmagyarázni neki, hogy egy családban ezek a dolgok fontosak, s hogy azért család a család, hogy szeressük egymást, s akarjunk örömet okozni, törődni a másikkal. Nem akarok egy rideg látszatcsaládot, mert ha ez vár rám inkább elhagyom,"

Először azt mondod, hogy csak azt szeretnéd, ha megértené, hogy neked ez fontos. Erre ő hogy oké, elfogadja, de akkor te is fogadd el az ő hozzáállását. Elég korrekt.

Ezek után persze kiderül, hogy neked nem elég, ha ő megért, hanem változzon is meg és legyen olyan, amilyennek te akarod.

Biztos, hogy erre kéne alapozni egy házasságot?

Nem tudnátok külön költözni? Ha nem is saját ház, vagy lakás, de legalább egy albérlet. Csakhogy kiszakadjatok abból a ridegségböl. Egy jegyespárnak amúgy se biztos h jó a szülőkkel lakni.

Hát ha párod egyáltalán nem ért egyet veled, akkor nem tudok mit mondani... Máskülönben jó lenne, hogy ilyen esetekben menjetek el valahova, másnnem egy étterembe, kettesbe, vagy akár barátokkal, egyéb családtagokkal.

Mindenesetre szerintem ne menj hozzá, addig amég juttok valami közös nevezőre.

Gyerekek, akkor inkább ne házasodjatok.

Most komolyan, nem tudtok megegyezni, és annyiban nem tudtok a sarkatokra állni, hogy hol laktok? Meg anyós beleszól, hogy hogy védekeztek és még te érzed magad rosszul?

Próbáljatok meg felnőni, és ezt a legjobb szándékkal mondom. Igen, ez azzal jár, hogy meg kell hoznotok olyan döntéseket, amin ők meg fognak sértődni. De ez az idő úgyis el fog jönni. Nem csinálhatjátok örökké azt, amit anyuka,apuka mond.

"Külön költözni nem tudnánk, mert akkor anyós-após jelölt megsértődik, nagyon nehéz emberek"

Tényleg nem akarlak megsérteni, de ti gyerekek vagytok? Mert felnőtt ember a saját életét éli és a saját döntéseit hozza meg. Most ha anyós-após csak akkor nem sértődik meg, ha ti a kútba ugrotok, akkor te szaladsz és ugrasz?

Már most nem érzed ott jól magad és persze, minden kapcsolatban kell kompromisszumokat kötni, de ez később sem lesz jobb.

Ráadásul így hogy fogjátok a saját jövőtöket felépíteni a saját elképzeléseitek szerint?

nálunk dettó ugyanez a helyzet :) jó, ott nem rideg a család, de nem is olyan bennsőséges, mint nálunk. az ünnepeket tartják, de pl. úgy, hogy a gyerekek választják ki az ajándékaikat az áruházban, a szülők ott előttük megveszik, és van, hogy már ünnep előtt megkapják, hogy használni tudják. karácsonyfát sem együtt díszítenek. nálunk meg a mai napig megy az ajándékdugdosás, kiskorunktól úgy van, hogy csak a fa alatt tudjuk meg, mit kapunk. még akkor sincs kimondva, hogy jó, kislányom, megkapod a telefont, ha előtte együtt néztük az üzletben, és tudom, hogy azt fogom kapni:) tehát ilyen apróságok. a barátomat abszolút nem ilyen mesevilágban nevelték, ez a gondolkodásán is meglátszik. de mi így szeretjük egymást. szerencsére ő elfogadt, hogy én ünnepmániás vagyok, a közös ünnepeket mindig én szervezem, szoktatom :) és beleegyezett, hogy később is ilyen ovis módon ünnepeljünk majd, ha gyerek is lesz. a baj nálatok csak ott van, hogy a vőlegényed nem hajlandó elfogadni a te igényeidet. egyébként ő veled hogy viselkedik? úgy, mint az a családjában megszokott? mert ha nem, akkor szerintem tök mindegy, a saját családotokban majd úgyis kialakul.

üdv, egy másik Laura :)

" "Ha unokám lesz beleszólok a nevelésébe". (Na meg azt a jó fenét). Mert az biztos hogy SOHA nem fog megtörténni."

De. Valószínűleg meg fog történni. Ha már abban sem tudtok nekik ellentmondani, hogy önállóak legyetek, akkor később még kevésbé tudtok majd. Ráadásul akkor anyagilag is nehezebb lesz, mert már nem kettőtöket kell eltartani. Ha most féltek elmenni, mert rosszul álltok anyagilag, akkor is félni fogtok, hogy jaj, mi lesz, ha az anyós megsértődik és egyedül kell boldogulnotok? Ha most nem mertek lépni, szinte biztos, hogy később sem fogtok. Nem vagyok persze jós és ne is legyen igazam, de annyira ezen az úton haladtok!

Persze ha addig be nem sokallsz.