Tényleg ez így működik? Párom azt mondta én ápoljam majd de ettől függetlenül vannak örökösei.

Nekem is természetes lenne, hogy ápoljam a párom, örökösöktől függetlenül. Persze, kivehetik a részüket, de ha messze laknak, dolgoznak, nehéz megoldani.

Esetleg anyagi támogatást kérhetsz az örökösöktől, ha sokba kerül az ellátása, gyógyszere, házi segéd gondozót kell alkalmaznod, mert mondjuk egyedűl nem tudod mosdatni.

Ellenkező esetben Téged is ápolna a párod, hiszen neki ez természetes. Nekem is.

Párod = nem a férjed? És te ápolgasd, mert kötelességed? De ha meghal, akkor az örökösei viszik mindenét, neked meg semmihez semmi közöd, függetlenül, hogy az élettársa voltál, és még a lakhelyedről (hacsak nem a tied, vagy közös) is kipenderítenek, amikor akarnak?

Tudod, ha nekem valaki így vezetné föl, hogy az én kötelességem ápolni, de még csak a házastársa se vagyok, és kihangsúlyozza, hogy az örököseinek vsz. gyerekei) semmi kötelességük velük szemben, akkor igencsak ingyen ápolónőnek érezném magam, akit most még jól meg is aláztak. Nem vagyok pénzéhes, van nekem mindenem, de ha engem ilyen szinten semmibe vesznek, és megaláznak, akkor fognám a sátorfámat, aztán ápoltassa magát akivel akarja, ha én csak erre vagyok jó, mondván a kötelességem. De milyen alapon is? A házastársnak kötelessége, de az meg szeretetből csinálja!

Fura, bizony, és nem is érzem korrektnek.

Ha úgy alakul, hogy akár a munkádat feladva kell ápolnod akár csak egy évig is, majd meghal, mehetnél a lakásból, munka és egy fillér nélkül. A házasságban legalább ott az özvegyi haszonélvezet, így fedél nélkül nem maradnál egy ilyen helyzetben, de így az örökösök kitehetnek minden további nélkül. :(