Élettárs, közös gyerekek. De nem szeretem. Merre tovább? (Hosszú lesz. )

Szia! Pontosan ugyanebben a helyzetben vagyok én is, két apró különbséggel: csak 1 gyermekünk van, és én nem tudok hová menni egyáltalán mert már nem élnek a szüleim, rokonaim sincsenek, nekem pedig semmim sincs.

Engem is érdekelnének a vélemények..

Szia. Sajnos tanácsot nem tudok- és ilyen esetben talán nem is ildomos - adni. De én is ugyanilyen helyzetben vagyok, csak egy gyerkőccel. Nálunk egyéb problémák voltak, amik miatt nagyon eltávolodtunk egymástól. Ő is érzi, hogy ez így nem az igazi, én is érzem, próbálkozunk helyrehozni, de valahogy nem akar visszagyulladni az a bizonyos láng. Nagyon nehéz, és tényleg megértelek. De nekünk is az van, hogy tök jó helyen élünk, most spórolunk saját lakásra (amire lassan lejár a lekötés), tudnánk lépni egy olyat, amire mindig vártunk, de valahogy mindketten úgy érezzük, hogy nem együtt. És ez olyan szomorú. El tudnék költözni, valószínűleg fenn is tudnék tartani egy albérletet, de látom, hogy a kisfiam mennyire odavan az apjáért, amúgy mi még el is vagyunk együtt, de inkább baráti szinten. Beszélgetünk, hülyéskedünk néha, de attól félek, hogyha egyszer jön valaki, akkor már pl. nem fogok tudni ellenállni, mert vágyom az intimitásra, a szerelemre, a kötődésre valakivel. És ezt vele úgy néz ki, hogy nem tudjuk visszahozni.

Még egyszer írom, nem tudok tanácsot adni, ezt neked kell mérlegelned magadban, hogy mennyire rossz és elviselhetetlen így. Ha nagyon boldogtalan vagy, akkor lépj és próbálj meg új életet kezdeni először egyedül, aztán esetleg valaki mással. Ha még úgy érzed, hogy több a pozitívuma ennek a helyzetnek mint a rossz, akkor maradj még és próbálj meg küzdeni. De elhiszem, hogy belefáradtál.