A barátnőm ellenséges velem, pedig én szeretem. Olyan dolgokkal van baja, mint például hogy sok puszit adok neki, meg állítólag gyerekes vagyok (amiatt, hogy bújok hozzá és puszikat adok)?

Pedig szerintem pont nem, csak mivel szeretem ezért próbálok közel férkőzni hozzá, és mindig felvidítani...

Mindig azt mondja, hogy én vagyok a bunkó vele és flegma is vagyok, de ez nem igaz ( én nem veszem észre magamon )

Amit mondok neki azt nem aféle rossz indulatú megjegyzésként mondom neki, hanem mert szeretem ( bókolok neki, de ő azt hiszi, hogy gúnyolódok vele.

Mindenen besértődik, állítólag az van mindig amit én akarok, akkor találkozok csak vele amikor én akarok...

De ez nem igaz, szerintem pont az ellentetje annyira szeretem, hogy papucsnak érzem már magam....

Az találkozni is akkor találkozunk amikor ő mondja....

Amikor meg azt mondom neki, hogy nem tudom, hogy ráérek e akkor egy olyan választ kapok.

- Jó akkor nem kell, nem fogok erőltetni semmit, Szia

Pedig szívem szerint mindig vele lennék, ezeket már el mondtam neki .. de nem változott semmi.

Már ott tartok hogy fontolgatom, hogy szakítok vele mert tény hogy szeretem de ezt így nem lehet bírni sokáig..

ui: Régen mindig azzal jött, hogy neki a régi pasija milyen féreg volt vele stb és neki már nem fog olyan parancsolgatni akinek f*sz van a lába között...

Eszem ágában sincs parancsolni neki csak azért jól esne ha nem zárkózna el, és odabújna hozzám stb néha magától is.

5 hónapja vagyunk együtt

A leányzó 18 éves.