Mikor éreztétek azt, hogy felnőttetek? Hány évesen? Mi történt? Miben nyilvánult meg? El vagyok késve ezzel?

Szerintem tök jó, hogy ennyi idősen ilyen dolgokon agyalsz. Sok emberke (és bocsánat, hogy ezt mondom, de inkább a férfiakra jellemző ez a viselkedés) otthon tesped 30 akárhány éves koráig, mert neki baromi kényelmes, hogy anyuci főz-mos. És sokuknak eszük ágában sincs leválni a szülőkről. Sajnos bátyám is ilyen, most, hogy 35 éves, végre sikerült leválnia, de nehezen, és a házassága is sokáig veszélyben volt.

Én akkor jöttem rá, hogy kezdek felnőni, amikor elkezdtem a fősulit. Nekem apukám sokat segített a háziban még középsulis koromban is. Megszokott volt, hogy ha valamit nem értek, hozzá fordulok. Aztán első félévben szintén nem volt valami világos az egyik tantárggyal kapcsolatban, és apuhoz fordultam, ő pedig azt sem tudta, hogy azt a dogot eszik e vagy isszák. :D Akkor jöttem rá, hogy apu nem mindentudó, és basszus, vannak dolgok, amiket egyedül kell megoldanom. :)

Hozzájött az is, hogy koleszos lettem, és mikor reggel lementem a konyhába reggelizni, csodálkoztam, hogy nincs mit, ugyanis előző nap nem vettem semmi kaját. :) Szóval arra is rájöttem, hogy szalámi nem mászik be magától a hűtőbe. :)

Azóta folyamatosan tudatosítom magamban, hogy külön életet kell élnem, de mondjuk engem nem rémít meg már ez a dolog. Jelenleg sajnos én is a szüleimmel élek, de éltem már a koleszon kívül is külön tőlük, ahol én vezettem a háztartást, és úgy érzem, hogy nagyrészt helytálltam. :)

De abszolút nem késtél le semmiről, a lényeg az, hogy ne hajts az "élősködő" posztra, és akkor nem lesz gond. :)

Én 18 vagyok, a párom 20. próbálom a saját utamat járni, de azért még nem érzem magam felnőttnek, mivel magamnak gyűjtögetek (suli mellett dolgozok), de nem szívesen nyúlok hozzá, így ha valahova el szeretnék menni, 75-80%-ban a szüleimtől kérek támogatást.

Viszont minden másban igen. Próbálok gyűjteni, hogy majd a közeljövőben (ami sajnos jó pár évet jelent) a párommal összeköltözhessünk. De ő is egyetemre jár, én pedig majd fogok, nem lesz lehetőségünk arra sajnos, hogy elegendő pénzt gyűjtsünk egyhamar mondjuk egy ház kezdőrészletére. Úgyhogy valószínűleg nálunk az esküvő az összeköltözés előtt fog eljönni (köszönhetően a hülye sulinak és tanulásnak) valamint addig valamelyikünk szülőjénél kell majd összebútoroznunk.

Ezt már pár éve tervezzük, szerintem akkor jön el, ha már én is egyetemre fogok járni, vagy ha megkér.

Hát ilyenek a mi kilátásaink.

Gyereket sem tudom mikor fogok vállalni, mert kiskorom óta azt mondtam, hogy legkésőbb 22-23 évesen szeretném az elsőt, de minimum 24 éves koromig suli, aztán munka ami szintén minimum 2 év a Gyed-gyes stb miatt és ezzel már majdnem 30 lettem .. :D Terveim szerint addigra már a 2. gyerek is 5 éves lett volna.

Hát, ilyen az élet.. :)

20 évesen, mikor külön költöztem és magamról kellett gondoskodnom, mert szüleim már nem támogattak anyagilag. Most vagyok 22

Nem vagy elkésve. Barátnőm (szintén 22) még tanul, szüleivel él... ami nem is lenne probléma, de semmit nem tud elintézni magának. Banki ügyeit nem képes intézni, orvoshoz nem megy el az anyja nélkül, ha szórakozni megy, akkor mindig elkéredzkedik és vagy elengedik vagy nem... szerintem ez cikibb