Hogyan mondjam majd meg (ha eljön az ideje -és mikor? ) a gyerekemnek, hogy aki neveli, az nem a "valódi" apja? Elvált szülők, nevelőapa nevelte gyerekek: nektek hogyan ment ennek a helyzetnek a feldolgozása?

Szia, meg nagyon sok idod van addig, amig megmondod ezt a gyerekednek, hiszen meg nem is szuletett meg.

Ne gondolkozz ezen most, mert felesleges.

En megmondom neked oszinten, hogy nem is mondanam neki el azt, hogy nem ez az apuka a biologiai apukaja. Ezt egy gyerek nem erti meg! Biologiai es "rendes", aki neveli ot. Ezt gyerek nem erti! Ha elkezded neki mondani, hogy ez az apa nem az az apa...stb. csak belekevered, es a vegen azt gondolja, hogy neki nincs is apukaja?!

Ha ugysem tartod a biologiai apjaval a kapcsolatot, akkor boven raer a dolog!

Ilyen helyzetekben nem kell külön elmondani,mert természetes lesz hacsak ti kifejezetten nem titkolóztok a gyerek előtt.Beszéltek majd előtte az igazi apjáról(persze ne szidjátok),a párodat pedig szeretni fogja jobban mint a saját apját ha úgy viselkedik vele mint egy jó apa.

Eltusolni nincs értelme,mert hatalmas csalódás lenne ha a későbbi éveiben tudná meg,elveszítenétek a bizalmát azzal ha évekig hazudoznátok neki.

Hidd el nem lesz nehéz,Ő ebben nő fel ez lesz a természetes neki.

Az én legnagyobb gyerekem is a férjemet a nevelőapját tekinti rendes apjának,a valódit pedig ki nem állhatja mert nem törődött vele soha.Sajnos,mert én nem tartom ezt normálisnak természetesnek.Ha csak kis esély lenne az apával a normál kapcsolat tartására,akkor legyetek jóban vele.Ez a gyerek érdeke főleg,joga lesz ismerni az igazi apját is,neki pedig kötelezettségei lesznek agyerekével szemben.Próbáljátok normális kulturált emberek módjára rendezni a baba ügyét,az Ő szempontjai legyenek az elsők és ne a személyes sérelmek,és főleg ne használjátok a gyereket bosszúra.

szerintem érezni fogod, hogy mikor van itt az ideje. Ha nem lesz hülye, akkor előbb-utóbb gyanús dolgokat fog találni és kérdezgetni fog.

"Miért nem hasonlítok apura?" meg hasonlók. Az a baj, hogy nem tudhatod előre, hogy Xévesen itt az ideje. Ha túl fiatal, akkor nem fogja érteni, ha már idősebb, akkor meg kiakad, hogy "hazugság az egész életem", meg hasonlók. Tuti meg akarja majd találni az igazi apját, legalábbis nagy esély van rá, hogy meg akarja majd ismerni.

tényleg azt tudom mondani, hogy figyeld, és talán látni fogod rajta, hogy mikor kezd el agyalni a dolgokon.

Ha sokan tudnak róla, hogy nem a párod a vér szerinti apja, akkor egyszer a fülébe jut, az is lehet, hogy egyszer az igazi apja fogja felkeresni, hogy meg akarja ismerni, nehéz helyzet mindenképpen. szerintem készülj fel rá szép lassan, és majd elválik mikor jön el az idő, ne érjen váratlanul.

ezt teljesen megértem, de ettől még a gyerek lehet, hogy meg akarja majd ismerni. És akkor ha eltiltod tőle, akkor az nem épp pozitív hatást fog hozni. Azt tudod tenni, hogy elmeséled neki, hogy milyen ember volt az apja(majd ha eljön az a bizonyos beszélgetés), és bízol benne, hogy elég lesz neki, hogy ne legyen kíváncsi rá. Mondhatod neki, hogy amíg nem múlt el 18 addig te nem engeded, de érted, nem lenne előnyös.

Nézd, simán lehet, hogy nem akar találkozni vele majd, főleg ha a mostani párod apja helyett apja lesz 150%-osan.

Szia. Én is hasonló cipőben járok, annyi különbséggel, hogy a nemző apával már egy országban sem tartózkodunk, így én biztosan nem fogom elmondani neki. Mivel igen kevesen tudják a környezetemben, hogy mi az újság és a párommal mi ezt találtuk helyesnek, nem fogjuk elmondani neki, hiszen elég nagy az esélye, hogy nem is fogja soha megtudni.

Egyébként nekem az a véleményem, hogy nem az az apa, aki megcsinálja, hanem az, aki felneveli. És próbálom, úgy nevelni, hogy ezt ő is így gondolja, hogyha egyszer mégis szembesülnie kell a ténnyel megértse a nézőpontomat.

Szia!

A gyerek számol, meg kombinál. Észreveheti, hogy az apjára nem hasonlít. Rájön, hogy a születése előtt 9 hónappal még nem voltatok együtt. Turkál az iratok között, és talál valamit...

Én anno egy házkuztatásról találtam papírokat, miközben régi fényképeket meg anyukám iskolai bizonyítványát keregéltem, nézegettem az iratos fiókban. Nagyon rosszul esett nekem, hogy a szüleim sosem számoltak be róla. Persze szégyellték előttem, meg nem is tartozott rám. De akkor is rossz volt erről papírokból értesülni.

Nem vagyok ebben a helyzetben, de arra alapozni, hogy úgysem tudja meg, felelőtlenség. Nem tudom, hogyan lehet megértetni egy gyerekkel, hogy pont az apja nem a vér szerinti apja, de akkor sem etikus eltitkolni előle az igazságot. Ha mondjuk 18-20 évesen tudja meg, akkor azt érezné, hogy egész élete hazugságra épült. Nem tudom, most mennyi idős, de amikor elkezd kérdezősködni arról, hogyan lesz a kisbaba, akkor meg lehet említeni azt is, hogy néha az apukák és anyukák rájönnek, hogy nem jól választottak, nem találták meg az igazi társat.

Volt egy ismerősöm, ő kb. 20-25 éves volt, amikor megtudta, hogy örökbe fogadták. Gyakorlatilag teljesen kifordult önmagából, a végén rendőrségi ügyei is lettek. Szerintem könnyebb már az elején így nevelni. Csak nem tudom pontosan, hogyan.