Minap segítséget kértek tőlem, mit lehet tenni ha a gyerek elhanyagoltnak érzi magát, de nem a szülei hanem nagyszülők keresztszülők által, oly annyira, hogy önvagdosásig fajult a dolog. Kérdése beszéljen e a rokonokról erről a kényes kérdésről?

Egy gyerek elsősorban a szüleivel él, ők foglalkoznak vele. A nagyszülők, keresztszülők bármiféle tevékenykedésének hiányát csak akkor érzi, ha a drága szülei belenevelik, hogy ezt érezze. Szóval abban a családban a szülőket kellene nagyon helyre tenni. Sok gyerek vígan él úgy, hogy az ország/világ másik felén élnek az egyéb rokonai, és maximum karácsonykor látják egymást. Emiatt egyetlen kölyök sem kezdi vagdosni magát, ha amúgy normális, szerető környezetben él.

Nem értem a kérdést? Egy szülő eltudja hanyagolni a gyerekeit de egy keresztszülő mégis hogy?

Érdemes beszélni velük, de a gyereket is el kell vinni pszichológushoz.

Csak úgy, ha a kedves szülőktől megy otthon a folyamatos agymosás, hogy mit kellene kapnia tőlük, és mit kap ehhez képest. Mindig a szülőktől fúj a szél, elsősorban rajtuk múlik, hogyan éli meg a gyerek a távolabbi rokonokkal való kapcsolatát.

És egészen pontosan mi váltotta ki ezt a hatalmas pálfordulást? Nem szoktak nagyszülők is, keresztszülők is ok nélkül hirtelen hátat fordítani.

Na és miből sikerült arra a következtetésre jutni, hogy a kiskamasz azért vagdossa magát, mert a keresztszülők vagy a nagyszülők hanyagolják? Mellesleg ez fordítva szokott történni. Leginkább a kamaszok hanyagolják a rokonokat, ilyenkor elsősorban a kortársaik érdeklik őket, nem a nagymama vagy a keresztapa.