Mit csináljak, lépjek le?

A párom azzal állt elő, hogy ő akarja nevelni a hatéves lányát.

Én nem bírnám ki, ha a gyerek állandóan itt lenne velünk. Szeretem ugyan, de nem úgy, mintha az enyém lenne. Az a legnagyobb baj, hogy gyűlölöm az anyját, és ezt sajnos kivetítem a gyerekre, minden igyekezetem ellenére is.

Alig bírom ki azt a heti 3 napot, amit itt tölt, nincs türelmem a nyafogását meg a hülye kérdéseit hallgatni, sokszor összeszorított fogakkal kell uralkodnom magamon, hogy ne kezdjek el kiabálni vele. És ez az egész amiatt van, hogy az anyját meg az anyja elcseszett nevelését látom benne. Így, hogy heti 3 napot van itt, még csak-csak tudok türelmes lenni vele, és igénye szerint körbeugrálni, de 0-24-ben tutira nem leszek rá képes.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem mondhatom a páromnak, hogy ne költöztesse ide, elvégre a gyereke.

De én nem tudnék vele élni.

Így nem marad más választásom, mint felbontani az eljegyzést és lelépni, igaz?