Miért ilyen elítélendő, ha nőként NEM akarok gyereket?

Szerintem ehhez senkinek semmi köze. A te életed, ez az egy van belőle, nehogy már a másoknak való megfelelés miatt elszúrd.

Tipp: nem kötelező mindenkinek elmondani az álláspontodat. Még nincs itt az ideje, és kész, szomszédnak nem kell tudnia, hogy talán soha nem is lesz. Ha mégis lesz, elkerülöd a "na ugye megmondtam" stílusú kommentárt, ha pedig nem lesz, akkor se nyaggathatnak újabb meg újabb ellenérvekkel, hogy miért dönts máshogy...

Nincs ezzel semmi gond, a te dolgod.

Mondjuk mas gyerekere vigyazni nem ugynaz mint sajat gyereket nevelni.

Amugy meg az is lehet hogy 2-3 ev mulva gyokeresen megvaltozik benned ez az egesz, meg az is hogy soha.

Ezt a tema mar rengetegszer ki lett vesezve. Nem kotelezo szulnod, gyermeket vallalnod a paroddal. Nem akarsz, akkor nem akarsz, ehhez az egvilagon senkinek semmi koze, a ti eletetek.

Azert itelik el, mert nem a megszokott tarsadalmi modon cselekszel, szurja az emberek szemet, hogy te maskepp dontottel. Amugy altalanossagban elmondhatom, hogy az ilyet csak a nagyon beszukult latokoru egyedek tesznek. Felhaborodnak, szinte mar eroszakosan akarnak meggyozni a sajat igazukrol. Nos, le kell sz*rni oket es jot mosolyogni rajtuk.

Én is hasonlóképpen szoktam járni. Sokan egyenesen nekem jönnek, hogy mi az, hogy nem akarok gyereket, hogy képzelem? Vagy ami még jobb, erőszakoskodnak, hogy márpedig akkor is szüljek, ha nem akarok sem én, sem a párom, mert "kell az".

Sokszor kicsit erőteljesebb hangon oda kell szólnom, hogy ez a mi dolguk, mi érezzük, mi döntjük el. De a rosszalló tekinteteket ezután is kapjuk.

Tudod, vannak olyanok, akik nem tudják elképzelni, hogy más máshogy érez bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Nem kell velük foglalkozni.

Megértelek, nálunk ugyanez a helyzet.

Sosem akartam gyereket, sosem babáztam gyerekként sem.

Párom is, én is legidősebb gyerekek vagyunk, mindkettőnknek 2-2 testvére van, szerintem innen is ered a dolog. Kellett eleget babáznunk gyerekként, ébredtünk fel elégszer éjjel gyereksírásra, és pont elégszer kellett vigyáznunk gyerekekre.

A lenézés még nem is igazán zavar, mindenki azt gondol, amit akar, viszont szüleink részéről már kezdődik az érzelmi zsarolás. Hogy nekik akkor nem is lesz unokájuk, mivel fognak telni az öreg napjaik (mégegyszer mondom, mindkét családban 3-3 gyerek van...)? Na ettől falra tudok mászni.

A problémájuk szerintem annyi, hogy az idősebb generáció körében - szerintem - az élet értelme a gyerekszülés volt, és nehezen értik meg, hogy mi már találunk más célokat is az életben.

27N

Szia!

Szerintem ez teljes mértékben a Ti döntésetek, ahogy itt már előttem is írták. Tegyetek úgy, ahogy nektek jó, nem kell ezekkel az emberekkel foglalkozni és amúgy meg semmi joguk ítélkezni, mert Te így gondolod. Ez a Ti saját életetek, nem más éli helyettetek.

Amúgy már én is jártam így, csak annyi különbséggel, hogy mi szeretnénk babát, csak később és nekem meg emiatt szóltak be, hogy miért akkor és miért nem most. De nem foglalkozom velük, majd akkor vállalunk, ha úgy érezzük, hogy minden szinten készen állunk rá. Ezt amúgy sem szabad siettetni, mert szerintem az csak rosszul sül el.

Másik példa: Férjem testvérének a barátnője is azt mondta nekem, hogy Ő sem szeretne babát, mert neki a húgának van kislánya, akivel kb pár órát elvan, de ennyi és hogy nem akar felelősséget vállalni, meg anyagilag sem tudnak semmit félretenni, hónapról hónapra felélik a pénzüket stb.

Szóval nem csak Te gondolkozol így. :-)