Ti felesegkent / gyermekkent ezt el tudnatok fogadni? En biztosan nem.

Szerintem sem házasság ez, csak papíron. Van, aki már akkor elhidegülésről beszél, ha a pár nem alszik egy ágyban, mert az egyik horkol. Amivel nem értek egyet, de ez?

Ha családot akarok, akkor az a vágyam, hogy családban, családdal éljek. Nem az, hogy legyen pár ember egy másik országban, akikkel tudjak skype-olni.

Nem. Ha heti rendszerességgel lenne lehetőség találkozni, akkor jó lenne.

De ez így nagyon kevés. Legalábbis nekem az lenne.

De lehet, hogy nekik pont így jó. Lehet, hogy már rég összevesztek volna, ha minden nap együtt lennének :)

Gyerekként meg nincs választásod igazán.

4-es... Azért 2 hónap nem olyan hosszú idő o.O 2 évre már azt mondom, hogy rizikós, de aki két hónapig nem bírja a gatyájában tartani a farkát, annak marhára mindegy, hogy az asszony mennyire van közel.

A gyerek gondolom elfogadja, a gyerek azt is túléli, ha elválnak a szülők. A szülőknek viszont rámehet a kapcsolata hosszútávon.

Nálunk felmerült lehetőségként a férjemnek Dánia, a fizetése többszöröséért. NEm vállalta el. ÉS nem azért, mert nem bírta volna ki szex nélkül, simán, többször is kibírtunk a 20 év alatt néhány hónapot.

De egyszerűen csak a pénzért nem éri meg...

Munkája itt is van. VAn autónk, bár nem huszonmillás, de nem is igényünk. VAn házunk, igaz, egy szoba-konyhás hétvégi ház volt volt, mikor vettük, de az évek során bővítettük. Nem járunk a KAnárira nyaralni, ezért sem érdemes csak a pénzért elmenni...

NEm tudom, milyen az, amikor az életszínvonal fontosabb a közelségnél. Nem is akarom tudni.

Nyilván ha a megélhetés múlik ezen, az más.

4-es azért a szegény otthonmaradt asszonykákat sem kell félteni. Akad, aki átmenjen "kicserélni a villanykörtét", elhiheted.

(tisztelet a kivételnek)

Én nem bírnám elviselni feleségként és anyaként, hogy a férjem és a közös gyermekeink apja a gyerekekkel sem tud találkozni, csak havonta vagy kéthavonta.

Inkább alacsonyabb színvonalon éljünk együtt, minthogy ő távol éljen tőlünk és küldje haza a sok pénzt.

Vagy költöznénk ki külföldre együtt a családdal, mert szerintem a házasságnak pont az a lényege, hogy kiválasztom azt az embert, akit tudok életem végéig szeretni és akivel le akarom élni az életem és a gyerekvállalásnak pedig az, hogy közösen nevelgetjük a gyerekeinket a legjobb tudásunk szerint.

Ezen gyakran gondolkozom egyébként, hogy a munka miatt sokszor pont azokkal az emberekkel nem tudunk együtt lenni, akikkel a legjobban szeretnénk, helyette rengeteg kibírhatatlan kollégát bámulhatunk napi 8 órában.

Számomra a kérdésben felvázolt helyzet elfogadhatatlan, addig agyalnék, ameddig meg tudnánk oldani, hogy együtt élhessünk (apa, anya és a gyerekek).