Fiataloktól kérdezem, hogy ti milyen családot szeretnétek magatoknak?

Igazság szerint én egyiket sem szeretném követni. Az én Szüleim pocsék szülők voltak, az ő szüleik pedig még rosszabak. Ha lehet, inkább a teljesen ellenkezőjét csinálnám annak, amit ők.

Megvan a saját elképzelésem egy idilli családról, de abba az ő nevelési módszereik nem férnek bele.

Nagyszüleim példáját tuti nem! Apai részről a nagyapám, anyai részről meg a nagyanyám volt alkoholista, és a szüleim történeteiből kiderült, hogy rossz volt a gyerekkoruk.

Viszont a szüleim példáját sem követném, mert bár mindketten jófejek, szeretem őket, de elváltak, és vannak dolgok amiket én más hogyan csinálnék/csinálok. Élem inkább a saját életemet, ha pofára esek párszor akkor tanulok belőle.

23/F

ma 09:13-nak

Nem bántásból, de hidd el nekem, 20 évvel vagy 25 évvel ezelőtt (nem tudom mennyi idős vagy) nem volt könnyű külföldre menni, és kint boldogulni. Vagy kaptál útlevelet vagy nem. Én pl: 23 évvel ezelőtt csak nyaralni mentem volna külföldre (életemben először New Yorkba, ez is úgy, hogy egy 56-ban disszidált rokon fizette volna) és nem engedélyezték, nem kaptam útlevelet.

Szóval azt, hogy a szülők többre vihették volna... A továbbtanulás sem volt olyan könnyű mint manapság. Anno annak idején aki 3-4 eredménnyel zárta az évet az nem igazán álmodozhatott egyetemről, főiskoláról.. Nem árt néha figyelembe venni a múlt politikai eseményeit mielőtt még kritizálnánk a szüleinket, hogy milyen lúzerek voltak,de bezzeg mi.....

Ezt nem lehet egyértelműen kimondani, hogy melyiket mert kinek mi az ideális, kinek mire van példa a családjában.

Nálunk: szülők együtt vannak évtizedek óta, tesómmal ketten vagyunk jól megvan a család.

Nagyszülők, sok szempontból nem tradicionális házasságban éltek (vagyis nem csak az asszony főzött és takarított) felneveltek egy gyereket tisztességesen, szerették egymást.

Dédszülők. Nem volt se diploma se végzettség, de dolgoztak, tisztességesen felneveltek 3 gyereket, szerették egymást, boldog család voltak.

Másik oldalról meg a nagyszülőknél az apuka részeges volt és hozzá agresszív aki meg is ütötte a gyerekeit.

Az első három példából bármelyik családmodellt szívesen képviselném, míg alkoholista, bántalmazó férjre nincs szükségem.

Én nagyon törekszem arra, hogy mire családalapításra kerül a sor, addigra biztos hátteret teremtsek meg. Értem ezalatt azt, hogy legyen egy jól menő, saját cégem (nem tartom az alkalmazotti létet az élettel összeegyeztethetőnek), legyen lakásunk és saját autóink, valamint megtakarításom.

Ha ezek az alapok megvannak, akkor természetesen az apa - anya szerepek tradicionális felosztását tartom követendő mintának.

Én nem követek senkit. Harmonikus családban nőttem fel, anyum és apum szerették egymást, anyum nem is keresett mást apu halála után.

Én viszont élem a saját életem. Megtanították hogy milyen egy igazi család, azt látom, hogy az anyum által teremtett környezet és a vallott elvei páromnak is bejönnek, ettől én sem túlzottan térek el. Nem szánt szándékkal, a neveltetésem és az értékrendem miatt, tehát végülis anyumék példáját viszem tovább. Viszont mi nem akarok gyereket, a házasság oké, de a gyerek már nem. Mi inkább a karrierre koncentrálunk, szerencsére anyum is azt vallja, hogy neki mind1, hogy lesz-e unoka vagy sem, csak engem boldognak lásson. Párom meg azt mondja, hogy az ő szülei majd beletörődnek, majd a nővére szül gyereket, neki nem kell.