Azok a nők, akik nem akarnak gyereket, miért utálnak és támadnak mindenkit, akinek van?

Azok a nők, akik nem akarnak gyereket, utálnak és támadnak mindenkit, akinek van?

Én pl. egyelőre nem akarok gyereket. És nem szeretek olyan helyre vendégségbe menni, ahol kisgyerek van. A férjemmel ez hatványozottan igaz. Ő elvan a pasival, nekem megy jut anyuka, aki legrosszabb esetben kizárólag a gyerekről beszél, egyet kell értenem abban, hogy milyen szép/okos/kedves/eleven/aranyos stb., ha élőben nem elég, még fényképeken is végig nézhetem, elnézően kell mosolyognom, ha megcibálja a hajamat, földhöz csapja a táskámat, mert én a gyerektelen, hogy jövök ahhoz, hogy beleszóljak a nevelésbe, esetleg még a kezembe is nyomja, holott nem tudok mit kezdeni vele és egyelőre nem is érdekel a dolog.

Nem támadom és utálom őket, egyszerűen talán "kerülöm", mert teljesen megváltoznak átrendeződik az értékrendjük stb. ami nem rossz, csak én még nem jutottam el addig és nem villanyoz fel a dolog.

én egyedülálló nő vagyok, nem mondom, hogy nem akarok gyereket, de nem ez a fő cél. nem is támadom azokat, akiknek van. sok barátomnak van, olyan is akad, akinek már több is.

én attól kapok hülyét, mikor bizonyos emberek a gyerekeiket olyan helyre viszik, ahova nem való, és ahol másokat zavarnak. étterembe, színházba, ahol a gyerek végigordítja a teljes ottartózkodás idejét. baromira zavaró. az sem kevésbé az, mikor az utcán a háromkerekű biciklivel belerohannak az emberbe, a szülő meg egy szót se szól - felőle akár a villanypóznának is mehetne a gyerek - vagy amikor a hatalmas babakocsival felszállnak a villamosra, buszra, megállnak az ajtóban, stb. a legkellemetlenebb meg talán az, mikor az anyuka a babakocsival töri az utat, mert úgyse mer beszólni senki a (több)gyerekes anyukának.

Őszinte leszek, mindazok mellett, hogy maximálisan gyerekpárti vagyok. Nagyon sok anyuka ugyanúgy viselkedik azokkal a nőkkel, akiknek (még) nincs gyereke, mint ahogy fordítva. Sokan többnek, jobbnak hiszik magukat, mert van egy/több porontyuk. Ha szóba kerül valami, többen azzal erősítik meg az érveiket, hogy "te nem tudhatod, nincs gyereked" "Majd ha lesz, megtudod!". Ez szörnyen bántó és megalázó lehet, pláne akkor, ha annak a nőnek, akinek nincs gyereke, annak valami egészségügyi probléma miatt nem lehet. Tehát be kell látni (és lehet, hogy Te, kedves Kérdező nem vagy ilyen), de a gyerekes anyukák sokszor lenézik, megalázó helyzetbe hozzák azokat, akiknek nincs. Így ezek a nők persze, hogy még ellenségesebbek lesznek, ha már eddig is azok voltak. Tehát az esetek bizonyos részében az anyukák "felsőbbrendűség-érzésének" kivetítése okozza a konfliktusokat. Persze nem kizárt, sőt! Biztos, hogy vannak, akik "tudat alatt" akarnak gyereket, csak nincs még kinek szülni, így ők irigykednek.

Szóval azt mondom, hogy ebben a szituációban mind a két fél ludas. De az anyukák, akik voltak olyan helyzetben, hogy nem volt babájuk, hiszen nem születünk rögtön anyának, azok is változtathatnának ezen a hozzáállásukon, az irigykedők meg majd úgyis meglátják, hogy milyen jó anyának lenni!

Szia!

Vigyázz, mert az általánosítás csapdájába estél! Jó pár olyan barátnőm van, aki szingli, és jól is érzi magát a bőrében. Nem akar gyereket, de nem utálja azokat, akiknek van.

2 gyerekes anyukaként pedig mindig ügyelek arra, hogy ha jönnek hozzánk, akkor ne a gyerekek és az én életem körül forogjon minden. Nem hagyom,hogy azért mert szültem, ez elvegye az identitásom.

Amúgy meg nem vagyunk egyformák, és ne is várjuk el, hogy másnak is az tetszen, ami nekünk, vagy az az egyetlen járható út, amit mi választottunk.

Üdv!