Két éve mentem férjhez. Azóta nem dolgozom, mert a férjem nem engedi, hogy elmenjek dolgozni. Kezdetben tetszett, de most már unatokozom otthon. Hogyan magyarázzam meg neki, hogy a házimunka itthon nem elégit ki?

Elég kellemetlen helyzet. személy szerint én soha nem mentem volna bele ilyesmibe, nem helyes hogy teljesen a férjedtől függsz. ehhez nagyon meg kell biznod valakiben. mi lenne ha egy napon mondjuk 20 év mulva ugy döntetek hogy már nem akartok együtt élni? tovább nem fog eltartani, nem lesz pénzed, munkát is nehezen kapsz tapasztalat nélkül arról nem is beszélve hogy mennyi nyugdijad lesz öregségedre? bocs nem akarlak megrémiszteni de ez a helyezet. abban viszont biztos vagyok hogy ha ezt felhozod neki egyből arra fog gondolni hogy te azon gondolkozol hogy elhagyod v hogy nem szereted vagy ilyesmi, és veszekedés lesz belőle. ilyenek a férfiak... nehéz. nem tudom mitévő lehetnél. egyáltalán mivel van baja azzal hogy dolgoznál, vagy azzal amit dolgoznál?

ha meg nem ettől félsz csak egyszerűen unatkozol, valami elfoglaltságot csak találhasz. gyereked nincs? amellett nem unatkoznál:)

rövidebb távon nagyon jól el lehet verni az időt számitógépes játékokkal, olvasással, ha olyan a beállitottságod akkor festéssel, rajzolással, zenéléssel, stb.

Szia!

Szomorúan olvastam soraidat. Nyilván Te is látod, hogy ha így folytatod, nem csak alárendelt maradsz ("házvezetőnő"), hanem boldogtalan is.

Kérlek, vedd ki a könyvtárból, vag yszerezd meg antikváriumból (de ha nem tudod megszerezni, írj privit, és lemásolom Neked a számodra érdekes részeket) Simone de Beauvoir "A második nem" c. könyvét, és főleg "A férjes asszony" c. fejezetet olvasd el belőle. Le fogsz döbbenni, hogy a Te és a férjed által létrehozott helyzet megegyezik egy '40-es évekbeli francia polgárasszony életével (és problémáival)!!! A iönyv 1949ben jelent meg. Beauvoir már az előszóban kimondja, hogy a férj kenyérkereső, "fontos" munkája, és a nő által végzett házimunka NEM egyenértékű, hiába hangoztatja a férj. (ez a "problémamentes egymást kiegészítés, nemi szerepek ideológiája) Vesszenek csak össze, írja Beauvoir, mi az első, amit az asszony fejéhez vág? "Nélkülem éhenhalnál!" B. azt is leírja, hogy a férj mondogatja ugyan, milyen jó a kitartott házimunkavégző-szerep, DE ő a büdös életben nem vállalkozna erre!!! (Kérdezd már meg a férjed, hoyg ha annyira jó eltartottnak lenni, lenne-e jövő hónaptól Ő az eltartott, míg Te a dolgozó ember,a kenyérkereső?)

Továbbá: a házimunka monotonitását, örökös ismétlődését, üresjáratait, unalmát igen szemléletesen leírja A férjes asszony c. fejezetben. A házimunka nem teremtő (produktív), hanem fenntartó, reproduktív munka - tehát az egyén nem tud kibontakozni általa, sőt kifejezetten háttrébe szorul. Ennek hiányát érzed!!!

Ezt a problémát egy amerikai feminista, Betty Friedan is leírta The Feminine Mystique c. könyvében (A nőiesség, vagy A női szerep mítosza) - mint a "megnevezhetetlen problémát", melytől az 1950es évek világszerte irigyelt, jómódú amerikai háziasszonyai sorra depreszióba estek. Azért tanultak ők főiskolán, hogy aztán csak a bevásárlólistát alkossák meg?

Hogy pallérozd az angoltudásod: :)

[link]

Ajánlom még Az órák című filmet, gondolkozz el Laura karakterén. Persze kevésbé radikálisan is meg lehet oldani. Mi lenne, ha a férjeddel együtt néznétek meg a filmet, és ez alapján vetnéd fel, hogy szereted, és tudod, hogy Te is hibáztál, vagy minimum tévedtél, hogy belementél, de Neked ez így nem jó, és a továbbiakban egyenrangú társa szeretnél lenni, egyenmlő lehetőségekkel az önmegvalósításra, és elmégy dolgozni, osszátok meg ezentúl a házimunkát, vagy ha tehetitek, vegyetek fel valakit.

Sok sikert, és ne hagyd magad! Persze a kapcsolatot se - de ha szeret, meg kell értenie, mi a jó NEked, mit szeretnél.

Puszi

Hypathia

Szörnyű lehet, hogy nincs saját pénzed, és amit kapsz, azzal el kell számolnod. Tulajdonképpen gyermeki pozícióban vagy.

Lehet, hogy nincs felelősséged, nincs gondod, problémád; de a nehézségekkel együtt önmagadról is lemondtál, arról, hogy aktívan éld az életet, vállalva a problémákkal való szembenézést, de a sikereket is.

Én ugyanabban a helyzetben vagyok mint te.

Nagyon sok munkalehetöségem lett volna,mégse engedett sehovà.

Hàzimunka-hàzimunka-hàzimunka...

Aztàn elkezdtem lustàlkodni.

Volt hogy nem föztem ki idöre(azt mondtam,nem figyeltem az oràt)

Eljàrtam a baràtnömmel otthonrol fél napokra,söt mikor hétvégén itthon volt is elmentem.

Nem tetszett neki,de az volt a vàlaszom,hogy én nem dolgozok,nem vagyok fàradt,miértne mennék?

Kisminkeltem magam,szépen öltöztem,mikor megkérdezte hovà megyek,azt mondtam sehovà,de nem dolgozok,én jàrhatok szépen:)

Ez sokra nem vezetett csak annyira hogy màr nem tilt el a sétàktol(elötte mindig engedélyt kellett kérjek)

Aztàn terhes lettem.

Persze hogy nem dolgozhatok terhesen,bàr nem is volt màr ellenemre ez idö alatt itthon ülni.

Most viszont tényleg sok pénzre van szükségünk a baba miatt,és nagy nehezen ugy ment bele,hogy ha nem is egésznapos ,de félnapos munkàt végezhetek,ugy hogy a baba bölcsibe lesz.

Sajnos màs kiutam nem volt...

Mig nincs babàd,nincs szükséged sok pénzre,nem fog sokat engedni.

De ha màst nem akkor mondd azt hogy legalàbb egy otthon végezhetö munkàt hadd keress,akkor hiàba otthon ülsz,de màr levagy foglalva a munkàddal.