Idős, beteg, hajszolja magát és nem lehet neki segíteni. Mit lehet tenni?

Őszintén teljesen el vagyok keseredve és a sírás határán írom ezt most.

A nagymamám 74 éves, fizikailag elég rossz állapotban van. Agyilag még friss (nem demens) de nagyapám halálát nem tudta feldolgozni sosem.

Vidéken lakik, nagy kertes ház, baromfival. Rengeteg munka, 2-3 hetente megyünk hozzá, szinte mindig van mit csinálni. A mamás hétvége sosem a kikapcsolódásról szól, hanem a kertről, az állatokról, a tanyáról (nincs állat, de valami munka mindig van). Földek vannak, de nem adja bérbe, hanem művelteti, ami sokkal több gond. Az utóbbi években az egészsége megromlott, igyekszünk rávenni, hogy engedjen kicsit.

Pl adja bérbe a földeket, akkor csak a bérleti díjat kéne szednie. Költözzön kisebb, kezelhetőbb méretű házba - szó se lehet róla, ő innen már el nem megy, itt lakik 40 éve. Egy ideig a mellettünk lévő lakás eladó volt, felvetettük, hogy vegyük meg. Közel lennénk egymáshoz, de mégsem egymás nyakán élnénk, de nem.

Oké, mondtuk, hogy kéne egy kertész vagy egy "mindenes" aki heti 1x megcsinálja amit kell. Akiket mi találunk azok nem jók neki. Akiket ő kér meg mind hozzá hasonló korú öregemberek, akiknek már mindenük fáj. Ígérgetik hogy jönnek, de sose, ha mégis rettentő lassan dolgoznak és gány munkát csinálnak. De egyébként bármi baj van, minden szakival ezt csinálja. Megkéri a szomszéd kocsmahaverját hogy nézzen rá a kútra, mert mindig leáll a motor. 3 hónapig a fürdőszobából hordta ki a vizet a tyúkoknak, mire végre belement hogy hívjunk valakit, aki tényleg el is jött és meg is csinálta. Folyamatosan magának tesz keresztbe. De egyébként tudja kezelni a netet és a telefont, ha úgy adódik önállóan ügyet intéz.

Pár éve volt valami lakásfelújítási támogatás, nem bírtuk rábeszélni a fürdőszoba felújítasára. Nehezen mozdul már, egy nagyobb zuhanyzó sokkal kényelmesebb és biztonságosabb is lenne neki, mint az a 40 éves kád.

Amikor megyünk hozzá, 2 napig a konyhában van és főz, mosogat. Mondtuk neki, hogy viszünk mi kaját, vagy főzünk, elmosogatunk, ne fáradjon. Nem hagyja, mire péntek este odaérünk, már kész a 3 fogásos menü, este/hajnalban mosogat, szombaton már főzi is az újabb adagot, hiába van még az előzőből bőven. Hiába kérjük hogy ne tegye, hiszen fáj a dereka, a háta, a lába, megcsinálja és a végén csak veszekedünk.

Sok sok példát tudnék még hozni.

Közben meg olyan kedves, aranyos. Úgy szeretem és úgy fáj látnom.