Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Nagyszülők » Hogyan kezeljem ezt a családi...

Hogyan kezeljem ezt a családi konfliktust?

Figyelt kérdés

A nagymamám egy éve otthonba költözött saját akaratából, nem akart a terhünkre lenni. 400 km-re élt tőlünk, itt is talált otthont, ahova menni akart. Minden jól megy, szereti, nincs probléma, de amit a szüleim levágnak miatta az már elképesztően zavaró.

Kicsit úgy érzem, hogy apunak bűntudata van, azért, mert ahelyett hogy ő/mi ápolnánk, egy otthonba adta, mintha már senkinek nem lenne szüksége rá. Talán nehezen dolgozza ezt fel, ahogy azt is, hogy rajta kívül senkije nem él már, se testvére, se az apja, se senkije, már csak az anyukája van. Próbál azzal kompenzálni, hogy 3-4 hetente utazik hozzá (1 napra, mert aludni nincs hol), ami azonban anyagilag igen megterhelő, illetve ilyenkor 5-10 ezer forintnyi értékben visz üdítőt, nasit, ropogtatni valót, gyümölcsöket, jó kis itthoni pörköltet, sült kolbászt, hurkát, vagy bármit, amit mami csak kiejt a száján, hogy megenné.

Én ezt megértem!


Anyukám sosem jött ki a nagyimmal, ő tipikusan olyan anyós volt, akinek senki nem felelt meg menyként, mindhárom menyét utálta, ugráltatta, csak leszólni tudta, stb. Anyu rengeteget kapott és nyelt, sokat bántotta a mamám, kioktatta, én ezt tudom és szintén megértem az ellenszenvét, mert sokszor én is végig hallgattam amit mamám a fejéhez vágott. Anyu mindig próbált megfelelni, persze nem ment.

Most állandó vita a szüleim között, hogy milyen gyakran menjen apu, vagy menjenek/menjünk együtt, hogy miért kell ennyi vackot összevásárolni, hogy miért ezt veszi, miért azt, hogy elég ennyi, ne vegye meg azt is, stb.

Aztán én egy hétig azt hallgatom, hogy mert anyád az agyamra megy, hogy nem érti meg a problémámat, másik oldalról meg hogy apád az agyamra megy, hogy ennyit költekezik, amikor tudja ő is, hogy mamám elosztogatja a háromnegyedét. Két tűz között vagyok és már mindkettő érvei roppant mód zavarnak, miért nem érti meg egyik a másik felet? Hogyan vonhatnám ki magamat ebből a vitából, illetve hogyan lehetne megoldani egy ilyen jellegű problémát?



2013. márc. 10. 20:21
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
Hát ezt csak úgy lehet megoldani, ha az egyik fél enged, te maximum annyit tudsz tenni, hogy beszélsz velük. Nagyon megterhelő egyébként anyagilag? Ha igen, ebben az esetben apukádra kellene hatni, hogy felborul a családi költségvetés, esetleg azzal lehetne rá hatni, ha anyukád vásárolna be és azt vinné apud. Ha nem annyira terheli meg a családi költségvetést, akkor viszont anyukádnak szemet kellene hunynia apukád "vásárlási mániája" és "mehetnékje" felett, mert úgy ahogy írod, borzasztó lelkiismeret furdalása van, amit így próbál enyhíteni. Azért neki mégiscsak az anyukája és rajtatok kívül csak ő van neki, érthető, hogy rosszul érzi magát.
2013. márc. 10. 20:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
Én apukádnak adok igazad, legalábbis belegondolok, hogy én is biztosan folyamatosan elmennék az anyukámhoz, és vinnék neki csupa finomságot, akkor is, ha a páromnak ez nem tetszene, mert az anyukám, akárhol is van akárkivel, és akármit is csinál, neki köszönhetem az életemet, és az életem első 20 évét, ez egy olyan ajándék, amit sosem fogok tudni visszaadni neki, de élete végéig hálás leszek érte.
2013. márc. 10. 20:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 A kérdező kommentje:

Nem mondom, hogy belerokkanunk, de azért hiányzik az a pénz máshonnan.

Aput mint mondtam abszolút megértem, át tudom érezni a helyzetét, de anyut is megértem valahol, ez itt a gond. Én is elhalmoznám az egyetlen anyukámat, minden jóval, viszont igaza van anyunak, hogy lehetne okosabban is ezt, kevesebbet, egészségesebbet, csak annyit amennyit ő fog megenni, ne érezzen késztetést az elajándékozásra, mert neki úgy is rengeteg van. (hálából nővéreknek, meg mindenkinek aki arra jár)

Anyu soha nem kapott semmit a nagyimtól, sőt... Ennek ellenére a nagyim otthon töltött utolsó heteiben még ő pelenkázta. Nem rémlik, hogy valaha is kiadta volna a dühét, vagy kimondta volna nekünk a véleményét a nagyimmal kapcsolatban, mindig csak tűrt és nyelt. Szerintem talán ez az örökös feszültség jöhet ki most rajta, ezt is megértem.


Én szimplán csak azt nem tudom megérteni, hogy miért én vagyok két tűz közé állítva!? Szeretném már elmondani nekik, hogy engem ez nagyon megvisel, de fogalmam sincs hogy kezdhetnék bele. Nem tetszik, ahogy egymás háta mögött marják a másikat és nekem kell lenyelnem ezt. Bár legalább köztük addig is béke van...

2013. márc. 11. 00:46
 4/12 anonim ***** válasza:
Első vagyok. Akkor véleményem szerint anyukádnak kellene egy kicsit belátóbbnak lenni, apukád hadd menjen a nagyihoz. Esetleg azt próbáljátok meg elérni nála, hogy anyukád vásárolja meg azokat a dolgokat, amiket apukád levisz a nagyinak, ezzel talán elkerülhetitek, hogy sok felesleges dolgot vigyen, így anyukád rakhatná össze a csomagot. Ez működne?
2013. márc. 11. 06:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 anonim ***** válasza:
Egyébként véleményem szerint is most jöhet ki anyudból a feszültség és azért reagálja le így. De ez olyan szempontból nem jó, hogy apukáddal most, hogy a nagyi otthonba került, pont rosszkor és pont rossz dolog miatt kezd el veszekedni, mert apukádnak most az a minden, hogy a nagyinak jót tegyen, ezzel kompenzálja a lelkiismeret furdalását.
2013. márc. 11. 07:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 A kérdező kommentje:

Sajnos nem túl jó már 1-2 éve a házasságuk, aminek javarészt apu adta meg a kezdő lökést. Érzem azt, amikor anyu erről a témáról beszél, hogy árad belőle a düh és a feszültség, ami nem hiszem hogy ez a "pár" ezer forint miatt van benne. Sokkal mélyebben gyökerezik. Apu miatt is, a nagyim miatt is.


Biztosan megoldható lenne az, hogy anyu vásároljon be, de ahogy ismerem aput, az neki nem lenne elég, ahogy anyut ismerem, ezen felkapná a vizet, s lőn vita. Bár így is az van, szóval mindegy. Anyu állhatna máshogy a dologhoz sokkal, ez tény. Viszont apunak sem kellene, hogy ilyen lelki-ismeretfurdalása legyen, ez volt a legjobb amit a nagyinkkal tehetett, pláne hogy az ő döntése volt, szeret ott lenni.

2013. márc. 13. 23:01
 7/12 anonim ***** válasza:

Vajon hány éves vagy? Mennyire hallgatnának rád, ha szólnál valamit. Sterintem nagyon tisztességes hangon meg kellene mondanod nekik, amititt leírtál, hogy neked fáj ez a vita, és az egész helyzet nagyon megvisel, és szeretnéd, ha békesség lenne a családban.


A nagymamán nehéz lenne javítani bármit is,. Szerintem anyukáddal kellene valami bizalmas kapcsolatot kiépíteni, és vele beszélgetni erről. Akár merről nézed, nehéz. Legfőbb tanácsom: NEM ÍTÉLKEZNI. Tehát senki ne mondja a másikra, hogy ő a hibás, de máég azt se, hogy "én vagyok a hibás". Ez egy társadalmi jelenség most, hála az orvostudománynak., az idősek életben maradnak. De az jó lenne,. ha az az élet valóban Élet lenne, és az is kellene még, hogy az ifjabb korosztályokkal szeressék egymást, vgay ha ez nem megy, akkor legalább tolerálják.

2013. márc. 13. 23:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 A kérdező kommentje:
22 éves vagyok és anyuval elég jó a kapcsolatunk, úgyhogy nagyjából belelátok, de ő sosem beszél ilyenekről szívesen senkivel. Igyekszek mindkét részt puhítani, hogy "igen igazad van, de azért a másik felet is meg lehet érteni ezért és ezért", hogy kicsit oldódjon a feszültség, de rossz érzés, hogy nekem kell megoldani a kettejük konfliktusát. Nekem kell foglalkoznom a közöttük lévő feszkóval, amikor nekem is lenne dolgom bőven, nincs kedvem állandóan ezen kattogni, ugyanakkor szívem sincs magukra hagyni őket ebben a "vitában", amíg nem tudnak normálisan kommunikálni.
2013. márc. 14. 00:05
 9/12 anonim ***** válasza:

Én mindenek előtt anyukádat próbálnám meg egy kicsit józan belátásra bírni. Teljesen felesleges azon veszekednie apáddal, hogy hányszor és hogyan látogatja az édesanyját. Ha a nagyi tízszer olyan gonosz hárpia lenne, a fiának akkor is ő az egyetlen édesanyja, és ezen anyukád érzelmei, vagy véleménye sem fog soha változtatni. Nem is kell. A lehetőségekhez képest a legjobb megoldás született: a mama jól érzi magát ott ahol van, biztonságban van, ellátják. Apukád szívesen látogatja, és örömmel visz neki nassolni valót. Persze, hogy ez idő és pénzigényes, de azért nem a világ vége.Ráadásul -valószínűleg- nem élethosszig tartó kötelezettség, hiszen senki nem örökéletű. Megtörténhetne az is, hogy a nagyi magatehetetlenül fekszik otthon, 24 órás ellátást igényelve, és naponta kellene hozzá járni etetni, rendbe tenni, gyógyszerezni. Akkor mit szólna az édesanyád? Letolná apádat, hogy nem hagyja magára az édesanyját?? Ha ő kerülne hasonló helyzetbe, mit szólna hozzá, ha apád veszekedne vele, mert ragaszkodik az anyukájához? Ha egyszer megöregszik, és ő is egy otthonban várja majd a látogatásokat, hogy érezné magát, ha te nem, vagy üres kézzel mennél, mert a férjed utálja őt?

Nem kell az embernek okvetlenül imádnia az anyósát, de azt azért egy felnőtt embernek illene belátnia, hogy vannak kapcsolatok, amik nem szimpátián múlnak, mert sokkal mélyebbek, és elszakíthatatlanok. Ilyen a szülő-gyerek kapcsolat is. Csodálom, hogy ezt anyaként épp ő nem érti meg. Ne haragudj, de azt kell mondanom, hogy havi egy utazásból, és egy párezer forintos édességcsomagból feszültséget, vitákat generálni, nagyon kicsinyes dolog.

2013. márc. 14. 09:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 anonim ***** válasza:
Igen, az az igazság, hogy én sejtettem, hogy itt nem is elsődlegesen ez a probléma, hanem anyukád már besokallt és most már a legkisebb dolog miatt is veszekedés van.
2013. márc. 14. 12:48
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!