Hogy viszonyuljak a nagymamámhoz?

A nagymamával nem foglalkoznék, mert idös, meg nem is biztos, hogy egészen rendben van a gondolkodása.

Ami NÁLAM kiverné a biztosítékot, az ez:

"apámmal komoly vitám volt, mivel számon kérte rajtam hogy párom miért vásárol összevissza"

Apádnak SEMMI köze ahhoz, hogy te meg a párod MIRE költitek a pénzeteket, és azt mindenképpen kikérmén magamnak, hogy bármilyen megjegyzést is tegyen erre vonatkozólag.

Itt föként NEM a mamával van a baj, hanem a családod többi tagjával.

Próbáljatok meg nyugodt körülmények között leülni beszélgetni apukáddal. Ha nem akarja meghallgatni a kazit, akkor egyszerűen tedd be a magnóba, és amikor otthon van, kezd el lejátszani.

Egybként meg túl közel laktok, 31 évesen a külön háztartásban élés már sok esetben nem elég, megfelelő távolság is kell ahhoz, hogy normális legyen a kapcsolat a felmenőkkel. Ha megtehetitek, költözzetek el távolabbra, keressetek máshol munkát és menjetek.

Felnőtt ember vagy, senkinek nincs joga megszabni neked semmit.

Vannak ilyen gonosz, élősdi típusú emberek (sajnos az én családomban is). Nálunk az vált be, hogy ritkán meglátogatjuk, bólogatunk mindenre, amit mond aztán elfelejtjük.

A leírtak alapján nem hinném, hogy különösebben gondozásra szorulna a mamád. A faterod meg üljön ott nála, ha ennyire jóban vannak.

:-)

" Apukám azt mondta hogy a családunkban szabályok vannak és át kell menni a mamához ha tetszik ha nem, és ha ezt nem tartom be kitagad..."

Nem ártana, ha TÉNYLEG felnönél és függetlenednél!!!

1. Egy 31 éves embernek NEM az apja mondja meg, hogy milyen szabályok szerint kell élnie.

2. Attól kezdve, hogy különköltöztél, a szülöi család "szabályai" nem érvényesek rád nézve, mert te a pároddal vagy egy család.

3. Ugyan nem tudom, MIBÖL akar apád kitagadni, de erre semmilyen jogi lehetösége sincs. Ugyanis ahhoz neked érdemtelenné kellene válnod: ha köztörvényes bünözö vagy, esetleg megkisérled megölni vagy anyagilag komolyan megkárosítani a szülöt - de az, hogy nem látogatod a mamát, NEM tartozik ezek közé.

Nem kellene ennyire komolyan venned mások véleményét. Miért érdekel annyira, hogy mit gondolnak mások?

A nagymamád nem szorul komoly segítségre. Néha menjetek át hozzá beszélgetni egyet, de a pénzügyeidhez és egyéb magánügyeitekhez nem kell közel engednetek őt. Magától nem tud belekontárkodni, ha ti nem mondjátok el a helyzeteteket. A nagyi valószínű magányos és konok, valamilyen szinten az enyém is ilyen. Elmegyek heti egyszer 1-2 órára, bevásárolok neki, végighallgatom, aztán már az ajtón kifelé menet megnyomom a delete gombot és sürgősen elfelejtek mindent, amit mondott, különben rámennék lelkileg. A családtagom és kötelességemnek érzem azt, hogy gondoskodjak róla, de ennyi. Nem kell neki mindent elmondanom és pláne nem kell a tanácsait megfogadnom, ami inkább rosszmájú kritika, mint hasznos tanács. Nem fordulok el tőle, mert nincs más akire a környéken számíthatna, de lélekben fenntartással kezelek minden vele kapcsolatos, avagy tőle származó információt, így nekem sokkal könnyebb. Neked sem kellene ennyire a lelkedre venned.

Szia!

Nekem sajnos az édesanyámmal ilyen a kapcsolatom. Azt hiszem ott rontottam el, hogy nem fiúnak születtem, bár most már a bátyámat is gyűlöli, bár hogy pontosan miért, azt csak ő tudja. Engem is folyton irányítani akart, pedig 200 km-re költöztem! Szó szerint mindenbe beleszólt, mert szerinte én mindent rosszul csinálok, meg béna vagyok. Egy nagy nullának tart, pedig hozzátenném, hogy közgazdasági egyetemi diplomám van és summa cum laude végeztem. De én hülye vagyok hozzá képest. Meg úgy általában.

Kb. 7 évvel ezelőttig tartottam vele a kapcsolatot, elvárta, hogy kétnaponta telefonáljak neki, már reggel gyomorideggel keltem ,hogy akkor ma este felhívom, és már megint leszúr valami beképzelt dolog miatt, és majd nem győzök tőle bocsánatot kérni, mert már megint otrombán megbántottam. Aztán kikezdte a páromat is, szét akart választani minket, azt mondta, ha nem hagyom ott, soha többé nem beszél velem. Mondtam, akkor így lesz.

kb 7 éve a lányom 3 éves szülinapján felhívott, hogy nem a gyerekkel akar beszélni, hanem csak közölni akarja, hogy apuval együtt kitagadtak közjegyző előtt. Azóta egyszer-egyszer beszéltem velük, de sok értelme nem volt.

Az eltelt időszakban is volt egy-két olyan húzása, hogy én szégyellem, hogy a saját anyám mit tett ellenem.

Viszont az életem nyugodtabb lett, hogy nem tartom a kapcsolatot velük.

Eléggé faramuci helyzet, mert ők az édes szüleim, akiket szeretek (főleg aput), felneveltek, eltartottak, amíg az egyetemen tanultam, és ezért örökké hálás leszek nekik. De anyu kiállhatatlan természetét egyszerűen nem lehet elviselni, ezért kerülöm. Nincs más megoldás.

Nállunk hasonló a helyzet. Nekem 2 éve halt meg (sajnos) a nagypapám. Azóta a nagyim szabályosan zaklatja a szüleimet. A legszörnyübb ,hoyg elöttem(14/L) leüvölti apámat ,hoyg ő a legrosszabb fiú ,majd elmegy anyámhoz és úgy tesz mitha semmi nem történt volna.

Nállunk az a megoldás ,hogy én beszélek/beszélgetek csak vele ,azért mert velem nem üvöltözik és állítólag engem szeret CSAK.

Gondolom neked ez nem megoldás...