Mit lehet ilyenkor tenni?

Megpróbálom röviden, lényegre törően felvázolni a helyzetet. 34 éves nő vagyok, van egy öcsém, alig fiatalabb nálam. Anyukánk egyedül nevelt fel bennünket, apu régen meghalt. Anyu mindent biztosított nekünk, nem volt sok pénzünk, de átlagos életet éltünk. Panel lakásban laktunk, ahonnan én költöztem el először 20 évesen. Miután öcsém összejött a most már feleségével- és szóba került hogy összeköltöznek, anyu kiköltözött a lakásból, kiment vidékre, a szüleinek a házába (már nem élnek). Állítólg tervezetten tesóméknak babájuk lett tavaly. Anyukám végtelenül örült neki. A sógórnőmmel azonban sajnos sehogy nem lehet kijönni. Az összeköltözésük óta teljesen irányítja a tesómat, és a tesóm, szerintem azért hogy kerülje a házastársi konfliktusokat engedelmeskedik neki. Anyuhoz nagyon ritkán mennek, most 14 hónapos a kisgyerek, de eddig háromszor vitték ki anyuhoz, egyszer a tesóm úgy, hogy a sógornőm nem is tudott róla. A sógornőm szülei mintegy 300 km re laknak tőlünk, ők elég gyakran jönnek hozzájuk, és a tesómék is évente többször mennek oda, 7-10 napra. Rám sem bízták még egyszer sem a kisgyereket, holott szinte szomszédok vagyunk a tesómékkal, és én szakképzett is vagyok, több mint 10 éve gyerekekkel dolgozom. Hozzájuk fel lehet menni, anyukám ha teheti bejön faluról, és meglátogatja az unokáját. Ezt a sógornőm megengedi. Mikor ott vagyunk, próbál kedves lenni de látszik rajta hogy alig várja hogy elmenjünk. Mndenért rászól anyukámra, -ne mondja az unokájának, hogy kisfiam, - ne puszilja meg arcát, ne érjen a kezével a kezéhez, az arcához - ne simogassa a hasát -ne mondja el annyiszor hogy szereti stb. Ezekhez anyukám próbál alkalmazkodni. A tesómék most elköltöznek, most is pl. inkább elvitték ügyintézéskor a gyereket magukkal, eladta nekik a bankot úgy sírt. Én az elején felajánlottam hogy bármikor vigyázok rá, sohasem éltek vele, és már nem is fognak gondolom. Én még kiheverem, bár nem esik jól, mert a tesómmal igazi testvéri kapcsolat volt a miénk. Viszont anyut nagyon megviseli, hogy ritkán láthatja az unokáját. Ezt viszont nagyon rosszul viselem, tudom, hogy ma este is sírt otthon, mert a sógornőm anyja egész nap a kisgyerekkel van, mert ők az új lakásukban takarítanak. Mikor a sógornőm szült akkor is anyu eljött, aznap mikor jöttek haza a kórházból ebéddel várta- ezt is jelezte neki a tesóm előre, mégis óriási hisztit rendezett, hogy neki senki nem szólt, hogy lesz ebéd. Mikor az esküvőjük volt az ő szülei itt voltak napokig, anyukám meg busszal ment haza, az esküvői ebéd után. (Mi nem tudtuk hazavinni aznap) Én párkapcsolatban élek, de évek óta küzdünk a babáért, lehet, hogy mostanában másik unokája nem lesz, hogy enyhítse a hiányérzetét egy kicsit. Biztosan van neki is hibája, de nem egy házsártos anyós, én pedig nagyon tehetetlennek érzem magam. Tudom, hogy az a sógornőm anyukája, és nyilván rá szívesebben bízza, ( amúgy ő nagyon aranyos, kedves közvetlen), de én úgy gondolom túlságosan ellenséges anyuval, és ő nem ezt érdemli.