Kötelességem eljárni a családi találkozókra ha ennyire nem nyitnak felém?

Nekem viszonylag sok rokonom van, de mindenkit kedvelek, anyai és apai részről is, így tartom a kapcsolatot nagyjából mindenkivel.

(Telefonon többet mint személyesen)

Néha kicsit megterhelőnek is érzem, de összeségében nem jelent terhet ez az egész, hiányoznak egy idő után.

Aztán lett egy komoly kapcsolatom, végül ő lett a feleségem.

Így kellenek az együtt eltöltött napok, kell az ő rokonaival is találkozni, és az enyémekkel is.

Ez korábban nem jelentett gondot, mert a szülei normálisak, apai részről nem igazán van rokonság (egyedüli gyerek, szülei meghaltak) szóval gyakorlatilag csak az anyukájával és az apukájával találkoztam az ő részéről.

Viszont az anyia családja népesebb, ők viszont azt mondták, hogy majd csak akkor vigyen engem az ottani családi összejövetelekre ha komoly a kapcsolatunk.

Mikor mondta, hogy komoly akkor jött, hogy nincs annyi hely, hogy engem is leültessenek egy összejövetelkor, karácsonykor stb....aztán a feleségem elkezdte őket elhanyagolni, nem járt ki, és akkor a család mozgatórugója, a főnök, a nagymama mondta hogy egyik nap délután ugorjunk ki hozzájuk beszélgetni.

Mindezt az esküvő hírének hallatán persze (amiről én azt gondolom, hogy muszájból, hogy mégse csak az unoka legyen ismerős a házasulandó felek közül)

Egy ilyen anyai rokonság összeülésen az anyja két testvére, a párjaik, az ő gyerekeik meg a papa-mama van jelen.

(nagyjából 10-12 fő)

Amikor összeülnek: ünnepek, vagy a papa-mama szülinapkor.

Az esküvő utáni beszélgetést követően már a papa szülinapra is hivatalos lettem, de olyan ellenséges és zárkózott volt kb mindenki, nem vagyok egy szorongó típus, de nagyon nem éreztem jól magam....teljesen úgy érzem hogy muszájból voltam ott, a feleségem miatt, részükről meg azért mert az unokájuk férje vagyok, meg tőlem várnadós az unokájuk/unoktestvérük/unokahúguk, kinek mi.

Ellenben a másik lány unokatestvére új barátja 2 hónapja van meg, és panaszkodtak, hogy miért nem hozza már el...mondom az fasza én majdnem 2 éve voltam együtt az unokájukkal mire az esküvő hírére meghívtak, hogy azért egyszer az életben találkozzunk már legalább.

A feleségem ezt úgy éli meg, hogy de jó végre akkor mehütnk együtt a mamáékhoz, és milyen jó.

Jött a húsvét, oda is hívva lettem, de mondom én ezt nem erőltetem, eddig nem tudtak leültetni, most igen, a másik lány új barátja miért nincs ott 2 hónap után, én meg örüljek hogy ott lehetek.

Egyszerűen nem érzem jól magam ebben a közegben, fogalmam sincs miért ilyenek, ugyan abból a társadalmi rétegből származunk, azonos rasszúak vagyunk....engem ne hívjanak muszájból ha nekik is teher, nekem is.Miért ne maradhatnék itthon?

Tudom, hogy ez tök gáz, főleg ha lesz gyerek is, de az anyós-apóssal jóba vagyok, a nagyszüleivel meg a nagynénéivel, unokatesóival meg miért kéne?

Természetesen ebből állt a bál, hogy én inkább itthon végeztem a házkörüli munkákat ebben a ragyogó napsütéses időben, mintsem hogy ott feszengjek egy kényelmetlen húsvéti ebéd mellett.

Mert mit nem értek meg azon, hogy a mama ilyen zárkózott, de most már kedvel, és látni akar, és meg is voltam hívva.

Nem tudom, nem akarom gyerekesen kezelni ezt a helyzetet, de nekem elég a saját rokonságommal tartani a kapcsolatot, ez a szál meg nem ér meg nekem ennyit, és nem is férnek bele az időmbe.

Olyan szép lett a kert, kár lett volna feszengéssel tölteni azt a napot.

Jóba vagyoka az anyóssal-apóssal, ez nem elég?

Természetesen semmi kifogásom sincs az ellen ha a feleségem elmegy hozzájuk ilyenkor, és azzal sem bánt meg ha majd ő nem jön az én rokonaimhoz (akik amúgy az első perctől kezdve befogadták őt)

Kérdésem igazából annyi, hogy baj van a fejemben, vagy más is így kezelné, korrekt-nem korrekt, változtassak valamit, túl büszke vagyok?

Elfogulaltan vélemények érdekelnének, és légyszi személyeskedő hangem nélkül.

Köszönöm!