Hosszú történtet, mit tegyek?

Elsősorban azért írom ki a kérdést, hogy kibeszéljem magamból, másodsorban tanácsokat szeretnék.

Férjnél vagyok, van egy 9 hónapos fiunk is.

Mi városban lakunk, a férjem nővéréék vidéken. Imádom őt is, meg az egész családját ezzel nincs probléma. A probléma ott kezdődik hogy a szomszédságukban van egy eléggé hanyatlott sorsú lány, mikor mesél magamra ismerek párszor, mint például szigorú szülők stb. Az én férjem egykor párkapcsolatban állt vele, a sógornőm lett a lány "anyja". Már a páromat is zavarja, hogy akár-mikor meglátogatjuk őket, ez a lány a téma. Olyan dolgokat oszt meg velem sógornőm, ami egészen intim. Például a lányt a szülei nem viszik nőgyógyászhoz, ő vitte el, nem szedhet gyógyszert, majdnem terhes lett, vesz neki "védekező eszközöket" (gumit), ruhát, ételt. Én nem vagyok féltékeny, miért is legyek, a párom engem vett el feleségül nem őt. Csak zavar hogy mindig ez a lány a téma. Én átérzem a helyzetét, segíteni is próbáltam, hátha, mivel rokon lelkek vagyunk tudok belé önteni egy kis lelket. Én is támogattam dolgokkal, ugyanúgy óvszerrel, ruhákkal, vagy csak egy kedves szóval. De ez pár hónapja megváltozott, mindenhonnan, páromat is meg engem is letörölt/letiltott. Amikor meglátogatjuk sógornőmet, akkor sem látjuk, csak azt hallgatjuk mi volt vele eddig. Anyósomat is imádom, egy tündéri szeretetteljes asszony, de kitudok akadni, ha meséli sógornőm hogy milyen jóban vannak, úgy hívja hogy Nagyi, stb.. A férjem hozta vissza az önbizalmamat, de ettől úgy érzem újra elvesztem. Saját magamat ostorozom, és alkotok téves képzeteket mintha őt jobban szeretnék, mintha sógornőm azt akarná kifejezni ezzel hogy én semmit sem érek. A legnagyobb baj az, hogy tudom hogy ez hülyeség, lehet azért van ez mert egyszerűen nő vagyok?

Annyira boldog, kiegyensúlyozott életet élünk, de ez letud vinni a padlóra újra és újra. Arra is gondoltam már hogy én nem megyek hozzájuk és kész. Megemlíteni meg egyáltalán nem szeretném sógornőmnek hogy ne beszéljen már állandóan róla (mert van amikor egész nap ott vagyunk, egész nap azt hallgatom), mert akkor gondolom én lennék a hisztis "tudjátokmi". Mondjuk már lehet hogy az vagyok, de így hogy leírtam ezeket könnyebb a lelkemnek egy kicsit. Tanácsot, és bármilyen tippet elfogadok, hogy hátha megkönnyíthetném a helyzetem.