El lehet fogadni, hogy a gyerek egy félbehagyott jog után, 25 évesen recepciós egy edzőteremben?

Jézusom.. a barátjának amugy kitudja milyen jo fizuja van, lehet simán megélnek. Igen, nem mindenkinek az az álma hogy pesten egy irodában dolgozzon egész nap

Hát, ő ilyen, ezt kell elfogadni. Többet nem is szeretnék hozzáfűzni, mert nem vagyok nagy véleménnyel az ilyen nőkről.

Ő élete, ő döntése. Ha nem akarja a jogot tanulni tovább, és nem akar abban elhelyezkedni,akkor el kell fogadni. Attól mert a testvéred megbánta a saját döntését, ne vetítse ki másra, és ne adjon ilyen "jó" tanácsokat, hogy sggbe kellett volna rúgni a lányodat....... Nem mindenki egyforma, nem mindenkinek ugyanaz a célja. Mindenki foglalkozzon a saját (akár elcseszett) életével, ne a másikén rágódjon. Én is tudok ilyen példát mondani saját magamnál kapcsolatban, testvérem el nem tudná képzelni hogy ő vidékről felkoltozzon nagyvárosba. Falun nőtt fel, ott is telepedett le, a szülői háztól néhány utcára, ott választott párt, oda szült gyereket, a párjával együtt mindketten irtózbak a gondolattól is, higy nagyvárosban lakjanak. Velük szemben itt vagyok én, aki 18 évesen alig bírtam kivárni hogy végre felkoltozzek Pestre tanulás végett. Igaz, maga Budapest nem jött be, laktam ott 5 évig, de nem akartam visszamenni vidékre sem, így Pest megyében telepedtunk le párommal és vettünk házat, közel Budapesthez. És én így érzem jól magam, a fene se akarna vissza menni vidékre, közel a családhoz.... Én úgy nem tudnék élni. Ez van, el kell fogadni, minden ember más, még akkor is ha egyébként ugyanazt a nevelést kapták..... Ez nem azon múlik, minden ember egy külön egyineseg.