Miért ilyen az anyám és a testvérem? Mit tegyek?

Nagyon szívesen panaszkodnék mert már nagyon bennem van, de csak nagyjából írom le... Édesapám fél éve elhunyt, erős a gyanú, hogy a dohányzás miatt. Sajnos anyámhoz kellett költöznöm. Én is dohányoztam kb. egy évig, de nem sokkal ezután elhagytam minden felismert függőségemet. Egy szobám van a testvéremmel, és nagyon nagyon zsúfolt a lakás, szinte lakhatatlan. Anyám és a testvérem napi két doboz cigit szívnak, ha itthon vannak, bent a lakásban. Próbáltam felhívni a figyelmüket, hogy velük is történhet baj, apu se tudott vigyázni magára. Erre anyám azt mondta, ha idegeskedne mert nem tud rágyújtani, az sokkal egészségtelenebb. Pedig cigivel sem egy hidegvérű fajta. Ráadásul engem támad az anyám, ha a testvérem nem tanul jól vagy züllik, mert hogy én cserben hagyom őt. Nem én vagyok az anyja!!! Pedig egyébként így is én vagyok csak aki támogatja őt, csak nagyon az anyánkra hasonlít már. Szétmegy a fejem ezektől a semmilyen válaszoktól. Nem bírom már itt velük, sírógörcsöm van, tanulok, nem tudok elmenni innen. Az ágyamat is sokszor telepakolják dobozokkal, ezer éves kütyükkel, mintha raktár lenne. Fáj a fejem, a nyálkahártyám a füsttől, ebben alszunk, étvágyam sincs ettől az egésztől. Ha kinyitom az ablakot (bár már annyira magába szívta a sok évnyi cigit a lakás, hogy nem is segít), kiabálnak velem. Kértem őket, akkor legalább az ajtót csukjuk be, de anyám azt hajtogatja hogy klausztrofóbiás. Akkor kértem őket hogy menjenek le a kapuba cigizni, de az meg kényelmetlen nekik. Próbáltam rábeszélni őket a rendszerességre, legalább olyan szinten, hogy hetente egy bevásárlás megoldható legyen, de ennyit sem bírnak végiggondolni, ha én intézem a bevásárlást, le vagyok szidva, mert nekik az nem ízlik, mert nem veszek nasikat, energiaitalt, cigit, stb.... Tehetek egyáltalán valamit? Próbáltam elterelni a figyelmemet, sétálni egyet, de egyszerűen valahol aludnom kell. És egyszerűen fáj nekik szembesülni azzal, hogy katasztrófa amit csinálnak, bántják a másikat, pedig őszintén segíteni akarok nekik, egyrészt mert nem lehet létezni a lakásban (soha nem takarítanak, ha egy hétvégét máshol töltök, disznóólba jövök haza, pedig mindkettő nő), másrészt mert féltem őket, főleg a testvéremet.

20/L