Tényleg élősködő lennek?

21 éves vagyok, a szüleimmel lakom még. Édesanyám az a típus, aki agyondolgozza magát a munkahelyén, direkt a nehezebb munkafolyamatokat kéri ki magának, hogy azután azon tudjon mártírkodni, hogy mennyit dolgozik, bezzeg a többi munkás nem..

Otthon is hasonló a szituáció, segítenék a háztartásbeli dolgokkal, de egy csomó mindent megcsinál helyettem, utána felhántorgatja, hogy Ő egyedül van mindenre, én pedig alig segítek neki valamit itthon (Ami nem igaz, mert hétköznap, ha délelőtt vagy éjszaka dolgozik, rendszeresen szoktam főzni, illetve mosni).

Egyetemista vagyok, osztatlan képzésen, így van még 3 évem az egyetemből. Ebben a félévben 15 tárgyamból 14 lett ötös, egy tárgyat pedig inkább jövőre hagytam, mert éreztem, hogy kezd kicsit sok lenni a leterheltségem, így szerintem azt sem lehetne rám mondani, hogy ellébecolok az egyetemen.. Van egy nővérem, aki már nem lakik velünk, a mai nap kaptam tőle egy olyan üzenetet, hogy "Anyám a seg*emet kinyalja"miért nem segítek neki többet, tönkretesszük Anyát idegileg, stb.

Ez az üzenet egyébként azért vicces, mert a nővérem 1 éve pont azért költözött el itthonról a barátnőjéhez, mert Anya folyamatosan megjegyzéseket tett a barátnőjére, illetve nem tetszett neki, hogy együtt vannak, aztán a nővérem fogta magát és elköltözött..

Másrészről meg igen, rengeteget veszekednek az Apámmal, viszont ezekbe a vitákba én nem szeretnék befolyni, mert ez rájuk tartozik, csak én úgy érzem, hogy rajtam csattan le minden, pedig már így is próbáltam minimalizálni a kapcsolatot mindenkivel, alig beszélek a saját szüleimmel, csak ha nagyon szükséges..

Már intéztem magamnak diákmunkát, viszont oda csak augusztusban tudok menni, így júliusban is még "itthon" vagyok.

Helybeli ismerőseim, barátaim nem igazán vannak akikhez el tudnék menni, az ismerőseim 90%-a az ország másik végén él..

Vélemények?