Mindennap szorongok a suliba, nem találom a helyemet, anya pedig nem érti ezt meg. Fogalmam sincs mit kéne tennem. Szerintetek?

Miért nem eleve oda jelentkeztél suliba, ahova a barátnőd?

Én gimiből kerek 2 hét után mentem át másik iskolába. Még felvételim is volt, egyénileg az igazgatóhelyettessel, ott rámondta, hogy átvesznek, másnap már oda mentem suliba. A papírokat a szüleim elintézték.

2 hét az semmi. Főleg, ha alapból nehezen beilleszkedő típus vagy. Amíg nem piszkálnak, meg van akivel tudsz beszélgetni napi 1-2 sort, addig hagyd meg ezt az évet. DE, ha nagyon gáznak érzed a helyzetet, menj tovább. Anyukádat meg győzködd, hogy legyen neki mindegy, hogy hol tanulsz, amíg tanulsz. Lehet a második, de lehet a harmadik iskolában találod meg magad.

Én anno, 14 évesen kezdtem a szakmai sulit, és jelentem, életem legxarabb éve volt, ami iskolában lehet. Lelki roncs lettem. Nem tudtam beilleszkedni, csendben elvoltam egymagam, mégis volt aki szívesen piszkált, aki megkergetett tanórán egy poloskával (arcomba akarta nyomni), aztán elestem (csúsztam egy pokrócon a földön), és mindenki kiröhögött. A tanár pedig engem ordított le, hogy mit hülyéskedek órán (pedig máig félek a poloskáktól, azelőtt is féltem), és ezer más dolgot csinált. A nyári gyakorlaton pedig alattomosul átvertek, mire nézni se tudtam, azt sem tudtam mivan, hiszen nem tettem semmi rosszat, a főnővért nem érdekelte. Összehívott minden ott dolgozó és gyakorlatozó embert a nővérszobába, hogy ott helyben mindenki előtt 10 percig szapuljon engem koholmánnyal és többek között olyan sértésekkel, hogy barlangban kéne dolgoznom, mert ott nem kell emberekkel foglalkozni, ugyanis nem vagyok emberek közé való. A hír pedig mindegyik szárnyba elröppent, az osztálytársak pedig, mikor másik szárnyba kerültem, jót nevettek rajtam. Mindezt úgy, hogy korábban ott voltam és mindig kérdeztem, miben segíthetek, mert tanulni és segíteni akartam. Máig életem legnagyobb szégyene, ahogy 20+ ember ott bámul engem, én meg mukkanni se tudtam 14 évesen. Gyakorlat után a már említett lány a buszmegállóban szintén piszkált.

Utána másik iskolába mentem, másik szakmát kezdve. Egy hónapot voltam ott. Egy cigánylány (amolyan "vezéregyéniség" volt a pi**ák között) kinézett magának, mire 3 kivétellel az összes többi egyik pillanatról a másikra gonosz perszónák lettek. Órán egyszer lökdösött, a buszmegállóban néztek és nevettek, és olyan hülye kérdésekkel bombázott, mint "macskád vagy kutyád van, fiúkat vagy lányokat szereted, puncid vagy faxod van?" - egy szép reggeli szöveg a jó reggelt után. Órán nekem tolta a padot, kiszorítva belőlem a levegőt. Én meg mindenre annyit tettem, hogy szóltam a tanárnak, akinek a szavai semmit nem értek. Sírtam minden iskolai nap után. Ugyanazt nem játszottam el, szóval köszönés nélkül kiiratkoztam és átmentem másik iskolába, ahol végül az első iskolámban kezdett szakmát kezdtem megint.

Mára megvan a szakmám (négyes), és idén érettségizek, utána pedig valószínűleg egyetem.

Nem untatni akartalak a saját sztorimmal, csak vázolni akartam, hogyha nem bántanak, akkor kibírható (na meg új környezet, új emberek, nem lehet egy-két hét alatt megszokni), de megpróbálsz másik helyre menni, ott lehet rosszabb lesz, de lehet, hogy jobb. Lesznek közös programok, páros dolgok, ahol egyenként lehet megtalálod a közös hangot valakivel. De vannak más osztályok, és ki tudja, lehet onnan lesz barátnőd/barátnőid. Ezerféleképpen hozhatja a dolgaidat az élet, szerencsére. :')

20/l

Még alig 1 hetet jártál suliba (mert az előző hét is csonka volt, most meg alig 2 nap telt el).

Anyádnak van igaza, sulit nem a "legjobb barátnő" alapján választ az ember. A legjobb iskolára kell törekedned, ahova be tudsz jutni. 5 nap alatt nem tudod megmondani, hogy mind a másik 33 ember "nem a te világod".

Iskolán kívül is van élet, akkor azzal barátkozol, akivel akarsz.

(Nekem sem volt igazi, közeli barátom az osztályomban, iskolán kívül viszont volt 1-2, és az elég volt, visszatekintve jól teltek a gimis évek, pedig engem az osztályomban az első 2 évben bántottak is, az ofő meg egy totál alkalmatlan id*óta volt - később derül ki, hogy nem is volt eredendően pedagógus, csak a rendszerváltáskor valami közalkalmazottból képezték át tanárrá..., szóval nem volt véletlen, hogy gőze sem volt arról, hogy kellene egy osztállyal bánni.)

Milyen 2. Hét? Ma volt a 4. Nap a suliban 😃

Nagyon korai még ilyet mondani, hogy egyedül vagy, meg nem találod fel magad. Kell pár hét, amig kialakul ki kivel illik össze, ki ki mellé ül, stb.

Esetleg nincs egy kicsit csendesebb, visszahúzódóbb lány? Nálunk úgy volt, hogy én is kicsit félénkebb vagyok, nem erősségem a barátkozás. Volt egy lány, azt hiszem általános 3-ban jött hozzánk suliba. elkezdték csúfolni, gúnyolódni, mert baj volt az egyik szemével, (ezt most nem részletezem), aztán tök jóba lettün kb 20 évig nagyon jóban os voltunk :)

Kb 5 napot voltál suliban. Ne add fel.

Én is ilyen voltam/vagyok. 1-2 ember volt, akivel beszéltem, úgy igazán 11ben sikerült az egész osztályba beilleszkednem, elötte meg beklikkesedtem.

És tudom, hogy rohadt nehéz beszélni ilyen "állapotban" másokkal, de ha van csoportbontás, akkor ott beszélj valakivel, hogy magyarázzon el valamit. Vagy ha hallod, hogy olyan témáról beszélnek, amihez értesz ne félj hozzászólni valamit.

Nekem se ment 9-ben. Viszont az öltözőben, ahol csak lányok voltak, kevesen voltunk és ugye mindenki beszélt mindenkivel, na ott én is hozzátettem. Ez azért volt jó, mert hangulat az baromi jó volt, ha hülyeséget is mondtam mindenki VELEM röhögött.

Szóval még a szeptembert várd meg.