Az mennyire normális, ha egy 30 éves házas nő naponta min 3-4-szer telefonál az anyjával?

Hmm, általában a legtöbb felnőtt tuti nincs ennyire rágyógyulva a szülőkre.

Azt a szitut tudom elképzelni, hogy a 30as nő friss anya, és még nem tudja mit csináljon a gyerekkel.

Vagy ha az édesanyja demens/segítségre szoruló lenne.

Én is ez a korosztály vagyok, havi kb 1x beszélek anyummal, apámmal évente max 1-2x.

Sokat dolgozunk, más más műszakban, nincs harag, csak nem akarom őket hülye időben zargatni, ha pl reggel 6kor vagy este 9kor tudnám csak hívni.

Még nem történt meg a szülőről való egészséges leválás.

(És leválás alatt nem azt értem, hogy egyáltalán nem beszélek vele..)

Ha az anya és a lánya is egészségesek mentálisan, akkor nem normális. Ezt hívják függőségi kapcsolatnak.

Ha valami probléma van (pl. egyikük pánikbeteg vagy akármi) akkor érthető.

Hát ez elég érdekes, de amíg nem zavarnak vele senkit, addig csinálják nyugodtan. A TLC-n van egy ilyesmi műsor, ahol az anyák össze vannak nőve a gyerekeikkel, na az már beteges. Én azt sem értem, hogy ilyen semmitmondó témákról mit lehet beszélni, mint pl. hogy mit csinálsz? mit eszel?

Akkor ha tényleg van valami érdemleges beszédtéma, akkor szabit vesznek ki egy hétre, hogy meg tudják beszélni?

Miért ne mondhatná el,hogy épp mi történik vele,vagy valami? Mi a tökömben másabb egész nap a messengert és a videóchatet nyomni akár tök idegen emberekkel?

Ők egymással beszélgetnek,mert megmaradtak anya-lánya kapcsolat mellett barátnői viszonyban.

Ha nem vagyok kíváncsi senkire,vagy beszélgethetnékem van én is anyámat hívom mindig.Mert másnak semmi köze a magánügyeimhez.Ha panaszom van,mérges vagyok,érdekel egy recept amit ő jól főzött meg,vagy a gyerekekkel van valaki a legbiztosabb pont akit minden gond nélkül hívni tudok és akarok is az az én anyám.

Vannak barátaim is,de azoknak nyílván semmi köze ahhoz hogy pl milyen egészségügyi gondom van és mim fáj.De anyámnak miért is ne tudnék panaszkodni róla..

Ha megyek valahová én is szoktam szólni,hogy megyek a férjem mellett anyámnak is.Mert ha bármi történik velem ez a 2 személy az aki azonnal helyettem a gyerekekért tud menni,vagy segítséget tud nyújtani.

Nem baj az,ha sokat beszélnek,nem mindig akkor egészséges egy ember,ha alapjáraton sz*rik a családjára,jó viszont ápol velük és nem szökőévente egyszer telefonál.

Az normális, hogy felnőttként is tartja valaki a kapcsolatot a szüleivel. Attól nem szűntek meg egymás legközelebbi rokonai lenni, mert felnőttek, elköltöztek a gyerekek. Sokan beszélnek mindennap a szüleikkel. Nekem nem fura.

De a napi 3-4, főleg amikor a másik társaságban van, épp a barátaival tölti az időt, kicsit sok lenne nekem is.