Mit árul el a szülők személyiségéről, ha folyamatosan "másokhoz" viszonyítgatnak?

#8

Mennyi igazság van benne, de tényleg.

Én azt bírtam, amikor bezzeg az Andi, bezzeg a Zoli, (mindezt úgy, hogy stabil 4,5 átlagom volt általánosban, gimiben pedig 4,2).

Amikor pedig szereztem egy hármast (dolgozat), és mondtam, hogy de az osztály felének egyes és kettes lett, négyünknek lett hármas, jobb meg nem is lett, akkor jött az, hogy "Engem nem érdekel más gyereke."

Szóval ilyenkor nem érdekelte más gyereke, de amikor másét felvették elsőre a (noname) főiskolára, engem meg nem vettek fel elsőre az erős szakra, akkor "bezzeg a Zoli".

#10, ez elviekben jól hangzik, a gyakorlat viszont az, hogy minél többet hallasz valamit, annál nagyobb valószínűséggel fogod elhinni (nem akarok a politikába belemenni, de a propaganda is így működik). Tehát ha az életedben azt hallod mindig, hogy „semmire nem vagy jó”, akkor egy idő után el is fogod hinni.

Ha gyerek koránál intelligensebb, akkor előfordulhat, hogy ezeket a dolgokat átlátja. Nálunk apám volt ilyen, de mivel alkoholista volt, hamar rájöttem, hogy az ő véleménye nem nagyon számít. Ha anyám is ilyen lett volna, akkor lehet, hogy más lett volna a történetem.

Ez az, hogy a gyerek nem tudja magát függetleníteni tőle, mert gyerek.

Én mindig azt hallgattam otthon, hogy szarra sem fogom vinni, semmi sem lesz belőlem (közgáz egyetemet végeztem, és okleveles adószakértő vagyok).

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy semmi olyat nem csináltam soha, amiért ezt a mocskot kellett volna a pofámba tolniuk: Otthonülő, csendes, normális lány voltam, szorgalmas is, jó tanuló is, komoly is. A mai napig nem értem.

#15, sok esetben közel sem erről van szó. Ha a gyerek 110%-ot teljesít, akkor is azt kérdezik, hogy miért nem 120%-ot.

Ezzel a módszerrel nem embert nevelnek belőle, hanem szociopatát.

Főleg, hogy van olyan tanár, aki pofára osztályoz. Minek kell hasonlítgatni? Más gyereke az a más gyereke. Mi köze a gyereknek máshoz? Önmagához kell mérni.

Négyes az szép eredmény. Ahelyett, hogy megdícsérné más gyerekezik. Ezzel nem motiválja. Azt is mondhatná figyelj most ez 4 lett, így sikerült, de ez nem határozza meg azt, hogy ki vagy. Nem vagy ettől kevésbé értékes ember. (És még nem beszélve arról, hogy a négyestől még rosszabb jegy is van. ) A felnőttek sem egyformán jók mindenben, ugyanúgy nem várható el a gyerektől sem.

15-ös, a lényeget nem érted, de mindegy.

Ebben az esetben gyerekről van szó, aki még sérülékeny. Ezért nem kellene egy állásinterjúzó felnőtthöz hasonlítani.

És a másik az, hogy pont azoktól az emberektől (szüleitől) kapja a negatív dolgokat, a letromfolást, az ócsárolást, akik (mivel a legközelebb állnak hozzá), a legnagyobb kárt, rombolást tudják a gyerekben tenni.

Ez baromira nem hasonlítható ahhoz, mint amikor pl. munkahelyen ki kell állni magáért az embernek, mert pl. szemetek a kollégák vagy a főnök.

Pontosan az elfogadó, bíztató, gyerekben bízó szülő biztosítaná azt a gyerekkort, amiben felnőve, megerősödve nem lenne gond a felnőttnek kiállnia magáért a nagybetűs életben.

#15 vagyok.

Akik megcáfoltak, azoknak igazuk van. A másokhoz hasonlított gyerek beteg lelkű lesz, szociopatává válik, míg az önmagához hasonlítottból erős, egészséges lelkű felnőtt válik.

És az esetek túlnyomó többségében ez az erős, egészséges lelkű felnőtt lesz az igavonó barom, akit a gyerekkorában másokhoz hasonlítgatott, beteg, szociopata főnöke pár évente kicsinál, aztán a kissé sérült, de még egészséges lélek mehet tovább a következő munkahelyre, ahol nagyon örülnek neki, valódi fellendülést hoz, talán magasabb pozícióba is kerül, de megint találni fog egy vadállatot, akivel nem jön ki, aztán vagy megszokja, vagy továbbáll. A beteg barmok meg 10-15 évig ott ülnek a beteg lelkükkel, nyalással-taposással, szégyentelenül kibrusztolt főnöki pozíciójukban, fogalmuk sincs arról, mi történik körülöttük, mert leköti őket a beosztottjaik b***tatása és a feljebbvalóik ajnározása, de közben háromszor-négyszer annyit keresnek, mint az egészséges lelkű dolgozóik, akikkel tetszés szerint bánhatnak úgy, mint a kapcaronggyal, amíg hozzák a várt eredményeket.

Ez a baj. Elb***ott, beteg világban élünk, itt nem terem babér az épeszűeknek. A sikeres vállalkozók, üzletemberek túlnyomó többsége valójában nyomorék lelkű rabszolgahajcsár, akik mindenen és mindenkin átgázolva hajszolják a sikert és a pénzt és végül ők nyernek, az egészséges lelkűek meg alulmaradnak.