Ki hogy gondolja: Szülőként meddig felelős az ember a gyermekéért?

Úgy vélem, addig vagyok felelős a gyermekemért, ameddig a saját lábára nem áll. Lehet az az addigi otthonában is, de a lényeg, hogy amikor már saját magát fenntartja.

Főleg, ha már külön él, külön háztartást vezet, a világon semmi beleszólásom nem kellene, hogy legyen. Nyilván tanácskérés esetén adok tanácsot.

Szélsőséges példa: ha mondjuk a házastársa elől menekül, akkor nyilván befogadom, de csak egy időre.

De ha mondjuk láthatóan nem akar saját lábra állni, vagy költekezései miatt nem jön ki a fizetéséből, és tőlünk kérne, az már nem férne bele.

Tudsz konkrét helyzetet?

18 éves kor fölött semennyire nem kell irányítani, ha kikéri a véleményemet, akkor elmondom, de ö dönti el, mit és hogy fog csinálni.

Támogatni lelkiekben rendben van, anyagilag csak igen kis mértékben és csak annyira, amennyi nekem nem okoz problémát.

A házastárs-rokonság lerendezése a saját dolga, ebbe nekem semmi beleszólásom.

Nálunk tisza ügy volt ez. Én 18 évesen, a testvérem pedig 20 évesen költöztünk el otthonról.

Elég messze, több száz kilométerre a családi háztól.

Onnantól kezdve már saját tetteinkert és magunkert mi vállaltuk a felelősséget.

"Ha mondjuk házastársa vagy rokonsága részéről sérelem éri, akkor segíteni kell neki? Vagy álljon meg saját lábán bizonyos helyzetekben?"

Nyilván a házassági perpatvarban nem kell döntőbírót játszani, pláne nem kell szapulni a párját. De lelkileg támogatni, azt adott esetben igen. Vagy akár rámutatni arra, hogy a párjának is igaza van a maga szempontjából.

A felelősség nem jó szó erre, de szerintem egy szülő élete végéig szívén viseli a gyermeke sorsát, legyen szó bármi problémáról. Nekem 3 gyermekem van, de el nem tudom képzelni, hogy 18 évesen megszűnjön a szülői szerepem és kilökjem őket, hogy menj fiam, innentől magadra vagy utalva.

Persze tudom, hogy manapság divat az önzés, sajnos a szülők részéről is, aztán utána jön a siránkozás, hogy a felnőtt gyerek rá se nyitja az ajtót...

"Ha mondjuk házastársa vagy rokonsága részéről sérelem éri"

- Ha valakit jogtalanul bántanak, azért kiállok, azt támogatom, legyen 5 éves vagy 50, legyen a gyerekem vagy valaki a buszon.

Egyébként a cél olyan gyerek felnevelése, aki a külső hatásoktól függetlenül képes a helyes döntést meghozni. Ebben persze van hibalehetőség, de ha mindig más helyett döntök, akkor az illetőből sosem lesz önálló ember.

Élete végéig.

(Pszichologiailag még egy felnott öngyilkisság, vagy egy felnott börtönviseltség, vagy mulyaság életképtelenség, IS visszavezetheto a szülőre hogy vmit elcseszett a gyerekben)

Valamint ha a gyerek 30 40 évesen szorul majd pl.lakhatásra (pl válás)sztem szülő szív beengedi. De ez nem mindenkinél természetes.