Mi az oka, amiért így érzem magam?

Nah ide figyelj!:

Eloszor is te voltal a hulye ( Bocs hogy ezt mondom de ezt most muszaly igy irnom) hogy odaadtad az anyádnak a pénzt amikor mentális beteg!

Másodszor is egyáltalán nem normalis hogy igy beszelt veled ahogy leirtad. Meg hogy elinteztek hogy ne legyen baratnöd. STB.

Figyelj a szuleid nem normalisak, ez az igazsag. Jo tanulo vagy allitasod szerint, szoval meg viheted nagyra az eletben, csak a szuleid lehuznak. Ha van lehetoseged akkor probalj elkoltozni toluk minel elobb! Az meg hogy öngyilkos akarsz lenni felejtsd el!!! Soha nem szabad feladni! Kitartast!

Azok alapján, amit az elején magadról írtál, hogy mennyi mindent elértél önerőből fiatalon, éértelmesebbnek gondoltalak, mint azt, aki meg tudja kérdezni: "Szerintetek ez normális?"

Természetesen nem az.

Ebből a helyzetből ki kell törni, nem kérdés. Írod, hogy ha nem vagy otthon, jobb. Hát, akkor nem kell otthon lenni. Leírni persze könnyű, elérni nehéz, de egyszerűen ez a megoldás.

Először is: felejtsd el az öngyilkosságot. Az életed legjobb része még csak most fog jönni. Eddig gyerek voltál, kiszolgáltatott a - remélem te is tudod, hogy nem normális - szüleidnek, most jön a felnőtt életed, amikor magad tudod a sorsodat alakítani. Ez az átmenet nyilván nem könnyű, különösen ilyen bolond időkben, de kár lenne itt feladni, ha eddig eljutottál.

Egy dolgot tudatosítani kell magadban, és mondogasd magadnak minél többször: a saját életedért vagy felelős, nem a szüleid életéért. Az a dolgod, hogy anyagilag és érzelmileg függetlenedj a családodtól, és a magad lábára állj. Utána magától jönni fog a barátnő is.

Mik a terveid a jövőre? A szakmáiddal szeretnél elhelyezkedni, vagy szeretnél továbbtanulni? Milyen képesítésed van? A pénzedre alighanem már keresztet vethetsz (a mostani elszabadult árak mellett szinte biztos, hogy nem fogják tudni visszaadni a szüleid, amit elkértek). Ha anyád ordibál, azért annyit elmondhatsz neki, hogy te tettél szívességet, és normális választ vársz egy normális kérdésre. Nyilván agresszív, mert ha az ordibálásra te behúzod a füled-farkad, az neki nagyon kényelmes (és egyszerűbb, mint visszafizetni a pénzt).

Ne keseregj miatta, lehet még sokszor 250 ezer forintod, ha a magad útját járod. Készíts egy tervet magadnak: hol tudsz dolgozni, hogyan tudsz elköltözni (munkásszálló, szobabérlet, esetleg alternatív megoldás), hogyan tudod esetleg a munkaerőpiaci helyzetedet tovább javítani (pl. nyelvtanulás, tanfolyamok stb.). Ha van egy konkrét terved, amit végigviszel, sokkal könnyebb lesz elviselni a napi problémákat, mert lesz előtted perspektíva: valami, amit várni lehet.

Sajnálatos, hogy anyukád beteg, de ha ilyen toxikus légkört teremt maga körül, akkor neked elsősorban magaddal szemben vannak kötelességeid: kitörni ebből, és függetlenedni. Ne legyen lelkifurdalásod emiatt.

#5 válasza egész egyszerűen szenzációs. Nagyon jól összefoglalta a lényeget. Annyit tennék hozzá, hogy édesanyád agresszivitása nettó érzelmi manipuláció, visszaél a saját betegségével, visszaél a te jószándékoddal. Tudom, hogy nehéz, de csak az az egyetlen járható út, ha erőt veszel magadon, és kitörsz ebből a közegből. Az alapok megvannak, ami nagyon jó jel (mind képesítés = lehetőségek szempontjából, mind a személyiséged oldaláról).

Egy dolgot kell tudnod: bűntudatot fogsz érezni, ha rálépsz erre az útra. De tegyük hozzá, ezt a bűntudatot a szüleid fogják "elintézni". Áldozatként fogják beállítani magukat, és Te leszel a nagy gonosz, rossz, hálátlan gyerek. Ez a rossz hír. A jó hír viszont, hogy

a) erre fel tudsz készülni

b) ez csak az ő, teljesen szubjektív narratívájuk, amivel védik magukat

Magyarán szólva: főzzék meg, amit ettek. Nem felelsz értük, nem a Te problémád, hogyan oldják meg nélküled. Ez az ő problémájuk. Nem Te vagy a hálátlan, hanem ők.

Befejezném egy Freud idézettel (bár lehet, ez csak urban legend, hogy ő mondta, de találó):

"Mielőtt depressziót diagnosztizálsz magadon, előbb győződj meg róla, hogy nem csak idiótákkal vagy-e körülvéve"

Valamennyire megértem a helyzeted kérdező. Sajnos ilyen szülőkkel nem igen lehet mit kezdeni amit a fentiek írtak. Nem igazán lehet őket ledominálni vagy jobb belátásra bírni, mivel nem gondolkoznak logikusan, és abból az alap igazságból indulnak ki (ami amúgy egyáltalán nem az), hogy ők tökéletesek és szentek.

Ebbe sajnos csak az segít, ha beletörődsz, hogy ők ilyen hülyék, és magadban tisztázod, hogy nem veled van a baj.

Azt a pénzt nem fogod viszont látni. Esetleg amikor szükséged van valamire, amire nehezen adnak pénzt vagy veszik meg, hivatkozhatsz arra, hogy akkor ez legyen "abból a pénzből" és a kabát/stb ára annak a pénznek a részleteként adják oda, hogy vehess pl. egy új kabátot.

Okosabb lett volna nem beavatni őket abba, hogy mennyit kerestél, kisebb összeget mondani, így legalább egy része megmaradt volna neked, amiről nem tudnak.

Mivel idén érettségizel, ilyen jó jegyekkel pedig nyilván egyetemre mész, menj kollégiumba. Ha bírod és szükséged van pénzre, esetleg titokban diákmunkázz mellette. Főleg a 2./3-adik félévtől éri meg ha találsz a szakmában diákmunkát, mivel az rögtön mehet is az önéletrajzodba szakami tapasztalatnak.

Ha szeretnél, nyugodtan írj.

Próbáld tőle visszaszerezni a pénzt, bár készülj fel lelkileg, hogy összefogtok veszni. Az természetes dolognak, mondom, ha a gyerek segíti a szülőt, de anyud ezzel csak kihasznál, ez már túlzás.

Nem, nem veled van a baj, édesanyám depressziós, neki is van úgymond lelki betegsége, még se beszél velem így.

Ezért nem kell "öngyilkosnak" lenned. Én azt tenném, hogy ha megjön a számládra a fizetésed, nem vedd le mindet, csúnyán mondva, rakosgass félre pénzt, ha anyud megint le akar húzni, mond azt, hogy nincs már a számládon. Nem nézhet utána. Rakj félre, gondolom előbb-utóbb el akarsz majd költözni, ez a félrerakott pénz erre jól fog jönni. Nem szeretnék okoskodónak tűnni, tudom, hogy ez nem egyszerű, de az se normális, hogy nem engedik, hogy élj, milyen az, hogy elintézik, hogy nem legyen barátnőd? Felnőtt ember vagy.

Az, hogy titkolózol, teljesen rendben van, szerintem itt mindannyiunk ezt tenné, minek mond el, amikor jelentéktelen dolgok miatt is hogy beszél veled.

Előbb utóbb úgyis fogsz tudni önállósodni, nagyon sokat fog dobni a lelkednek, ha máshol élsz, de eljön majd az is. Előtted az egész élet.