Teljesen kizárom a szüleim ez mitől lehet?
18 éves vagyok tudom, hogy fiatalon ez a tinédzserkorral is járhat meg felnőtté válás önállósodás de úgy érzem ez mélyebb ennél mert tényleg teljesen kizárom őket, sose szerettem fizikálisan hozzájuk viszonyulni értve itt a puszilgatást ölelkezést simogatást, de mostanra tényleg amint meghallom a hangjuk egyszerűen ideges leszek és bezárkozok bármit kérdeznek nem válaszolok csak ha muszáj és kerülöm őket tényleg teljesen ignorálom őket. De ezmiatt bűntudatom van nagyon régóta és szörnyen érzem magam, mindig elhatározom hogy változtatok aztán megint felidegesedek. Úgyérzem hogy ennek valami gyerekkori magyarázata is lehet de tanácstalan vagyok.
Tippek?
Felnőttél, nincs már szükséged rájuk.
Gyerekkorodban mennyire voltatok jóban? Sokat korlátoztak? Sok vitátok volt? Mindig számíthattál rájuk? Mennyire értettek téged? Mennyire figyeltek rád? Mennyire vettek komolyan? Mindent megadtak, amire szükséged volt? Ezektől is függ a válasz.
Én nagyjából 13 éves koromtól nem mondok el nekik semmit, ugyanis minek? Mindig csak kibeszéltek, beszóltak, bármi volt, engem okoltak, stb.
34 vagyok, általános témákról beszélgetünk, azt tudják, hogy írok, de semmi személyeset nem osztok meg velük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!