Mi a véleményetek arról, hogy addig látogasd a szüleidet még élnek kontra teljes kapcsolatmegszakítás bántalmazó család esetén?

Szembe jött velem tik tokon egy videó. A majdnem 60 éves hölgy azt taglalta, hogy ő sosem volt képes hátat fordítani a szüleinek. Nagyon rossz volt a kapcsolatuk (bántalmazó), de ő folyamatosan ment és kereste az édesanyját. Még akkor is, ha neki kellett folyamatosan megalázkodni. Szerinte nincs az az ok, ami miatt meglehetne szakítani a kapcsolatot a szülőkkel. Neki tiszta így a lelkiismerete, még akkor is, ha az édesanyja nem volt rá kíváncsi még a halálos ágyán sem. Szerinte a fiataloknak az egója vezetett ahhoz, hogy sok felnőtt gyerek megszakítja a kapcsolatot a szülővel (legyen az bántalmazó, vagy szegény /ahol nincs örökség/)

Írtam neki kommentben, hogy velem is bántalmazó volt édesanyám, többször kidobott, kihasznált, az unokájára se kíváncsi, és még a telefont se veszi fel. Most is azt várja, hogy menjek és folyamatosan alázkodjak meg neki és adjam a pénzt. Erre azt válaszolta, hogy ez sem lehet indok, addig menjek még él. Mondom magamba hova? Ha kijelentette, mikor megmondtam, hogy unokája lesz és többet kell törődnöm a saját családommal, hogy többet nem kíváncsi rám?... Nagyon roncs személyiségem lett az állandó bántás miatt, és még mindig menjek lefele a lejtőn? Újra és újra alázkodjak meg, mert az anyám? (Arról nem is beszélve, hogy mit mutatok a saját gyerekemnek? Őt is csak egy eszközként használná ellenem. Apámat se engedi hozzánk...) Most már értem, hogy a másik (fél)testvéreim is miért nem tartják a kapcsolatot vele. (Pedig ők már 40+ ok.)

Minden pszichológus, coach azt mondja, hogy a bántalmazóval meg kell szakítani a kapcsolatot. Akkor most ez generációs problémát csinál? Vagy az idősebb korosztály gondolkodik másképp?

És ami végképp dühített, hogy még azok után is én menjek, mikor kijelenti, hogy nem kellek, sosem akart engem..takarodjak. Menni kell és kész. És szerinte ez nem elég indok erre, hogy az ember hátat fordítson a szüleinek. Úgy éreztem, hogy a saját generációjából keres visszaigazolást, hogy igen, jól tette és a fiatal generáció az elcseszett.

Én úgy gondolom, hogy minden dolognak van terhe és következménye. Régen, ezeket a dolgokat el lehetett sikálni, mert családon belül maradt. (Anyám is idősebb generációból jön, gondolom a nagyszüleim is így viselkedhettek és ez már természetes... tűrni kell) Úgy gondolom, hogy még anyám azt mondja mindenkinek, hogy ő nem tehet arról, hogy 3 gyereke nem nyitja rá az ajtót, addig sokan belegondolnak abba, hogy ennek oka van. A hölgy még annyit mondott, hogy gondoljunk bele, ha mi velünk nem beszélne a saját gyerekünk. Úgy gondolom, hogy ahol jó a viszony, kapcsolat, ott nem fog megszakadni.

Többet nem hagyom magam megalázni. Mielőtt eldöntöttem, hogy én befejeztem, idegösszeroppanásom volt. 5 évig nem sikerült teherbe esnem. Amint megnyugodtam, azonnal összejött. Ez nem vicc. (Unokát is csak apám miatt mondtam meg, de ő is olyan, mint anyám. Anyámmal nem akar vitát, így velem se foglalkozik. Sose állította le anyámat... Már egymáson kívül más nem maradt nekik...)