Mi az én felelősségem apám alkoholizmusa miatt ?
40 éves vagyok, úgy nőttem fel, hogy apám alkoholista volt.
Engem nem vert, de anyut igen ( azóta már elváltak ). Lelki terror nyomai, traumák szépen megmaradtak bennem. Ezeket felnőttként lehetne kezelni, elhagyni, de sajnos mivel apu alkoholizmusa az évek alatt egyre rosszabb lett, így soha nem tudtam magam túltenni rajta.
Most már ott tartunk, hogy kb. az utolsó stádiumban lehet. Minden nap ájulásig részeg, maga alá vizel- szarik, utcán alszik sokszor, mert hazáig sem jut el, a detoxban már törzsvendégnek számít.
Én elköltöztem 100 km-re onnan ahol él. Próbáltam vele tartani a kapcsolatot, de már annyira beszámíthatatlan, hogy az sem megy.
Próbáltam rábeszélni elvonókúrára, ígértem neki, hogy mellette fogok állni , támogatom. Hallani sem akart róla.
Most már hónapok óta nem is látogattam meg, de néha ismerősöktől hallok róla és szörnyű a tudat, hogy hová jutott.
Viszont ami még a lelki terheimre rátesz egy jó nagy lapáttal az az, hogy többen felhívtak már családtagjai ( anyja, testvére ) és ismerősei, hogy ez az én felelősségem, hogy foglalkozzam apámmal,nekem kellene mellette lenni, magamhoz venni, a gyereke vagyok, kötelességem gondoskodni róla. Sőt ma éppen aki hívott azt mondta, be kellene engem perelni, mert egy gyereknek kötelessége gondoskodni a szülőjéről és erre törvény is van.
De azt soha senki nem kérdezi meg, hogy én hogy éltem át ezt a 40 évet, milyen rettegésben telt a gyermekkorom, miután elköltöztem otthonról, ez továbbra is folytatódott és soha nem tudtam megszabadulni az ő alkoholizmusa okozta traumáktól. Erre valahogy senki sem gondol ezek közül az emberek közül , milyen egy alkoholista szülő gyerekének lenni.
Szóval most én vagyok a rossz ember, hogy nem gondoskodom apuról.
A házban ahol lakik már nincs áram, víz, mindent kikapcsoltak, mert nem fizette. A nyugdíja nem rossz , meg tudna belőle élni, ha nem inná el, tehát normális élete lehetne.
És hangsúlyozom, ha hajlandó lenne elvonóra menni, mindenben támogatnám.
Szerintetek tényleg rossz ember vagyok és tényleg nekem kellene gondoskodnom róla ? ( a gondoskodást sem tudom hogy lehetne megtenni, mert minden nap ájulásig issza magát )
válasza:"Én elköltöztem 100 km-re onnan ahol él. Próbáltam vele tartani a kapcsolatot, de már annyira beszámíthatatlan, hogy az sem megy."
Ez a legjobb döntés volt, amit meghozhattál. Nem fogod tudni megmenteni, és nem is a te dolgod. Sokkal inkább arra kellene az energiádat fordítani, hogy magadat meggyógyítsd.
"Próbáltam rábeszélni elvonókúrára, ígértem neki, hogy mellette fogok állni, támogatom. Hallani sem akart róla."
Ezt a döntést ő hozta, és most viseli a következményeit.
"Viszont ami még a lelki terheimre rátesz egy jó nagy lapáttal az az, hogy többen felhívtak már családtagjai ( anyja, testvére ) és ismerősei, hogy ez az én felelősségem, hogy foglalkozzam apámmal,nekem kellene mellette lenni, magamhoz venni, a gyereke vagyok, kötelességem gondoskodni róla."
Vegye magához, aki szerint ez jár neki. Az ilyen rokonokkal is legjobb megszakítani a kapcsolatot. Te Édesanyáddal együtt ÁLDOZAT vagy, és semmi felelősséged nincs benne, hogy apád ide jutott. Magadhoz venni pedig pláne eszedbe se jusson, mert beleőrülsz.
"Sőt ma éppen aki hívott azt mondta, be kellene engem perelni, mert egy gyereknek kötelessége gondoskodni a szülőjéről és erre törvény is van."
A foteljogászok vehetnék a fáradságot, hogy elolvassák a jogszabályt. Egyrészt nem "gondoskodásról", hanem egy (többnyire minimális összegű) szülőtartásról van szó, olyan szülőnek, aki önhibáján kívül rászoruló (ez itt nem áll meg), és nem érdemtelen (ez sem áll meg).
"De azt soha senki nem kérdezi meg, hogy én hogy éltem át ezt a 40 évet, milyen rettegésben telt a gyermekkorom, miután elköltöztem otthonról, ez továbbra is folytatódott és soha nem tudtam megszabadulni az ő alkoholizmusa okozta traumáktól. Erre valahogy senki sem gondol ezek közül az emberek közül , milyen egy alkoholista szülő gyerekének lenni."
Ezért kell letiltani az ilyen kretének telefonszámát, akár rokonok, akár nem, és megszakítani velük a kapcsolatot.
Én azt látom most a legnagyobb problémának, hogy még sérülékeny vagy érzelmileg, és ezért esendő a mocskos manipulációra, amit többen művelnek (jelenleg sajnos láthatóan sikeresen). Ha valaki - AKÁRKI - verte volna Édesanyámat, aki felnevelt, annak a sírjára is köpnék, nem hogy azon gondolkozzak, kötelességem-e támogatni.
Mielőbb menj el egy JÓ pszichológushoz, a rokonságot meg tiltsd le a fenébe. Anyukáddal is beszélhetnél erről, hátha ő meg tud erősíteni lelkileg.
Köszönöm, ez most nagyon jól esett amiket írtál, én is így gondolom, csak már kételkedtem, sőt lelki simeret furdalásom is van néha.
De nagyon bátorító ilyen sorokat olvasni, jól estek.
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!