A barátom apukája nem engedi, hogy hozzájuk menjek vendégségbe? Ez nem furcsa?
Azt mondja, hogy azért, mert a párkapcsolatunkat ne ott éljük, az maradjon csak itt, Budapesten. Viszont ha pl. a párom mondjuk 2 hétvégén sem megy haza, akkor már jön a telefon a mamától is, hogy jaj szegény, csak nem tán beteg, hogy nem volt otthon!? Nekem meg egy komoly kapcsolatba nem fér bele az, hogy az egyik fél mindig hazarohangál hétvégente.
Nem arról van szó, hogy ne találkozzon a családjával, de hétköznap ő dolgozik, én egyetemre járok, olyankor nincs túl sok időnk egymással foglalkozni, randizni, programokat szervezni. Hétvégén úgy meg nem lehet, hogy ő 130 km-rel arrébb van.
Kicsit azt érzem, hogy neki nehezen megy ez a leválás, mert azt sem értette, hogy mi a bajom azzal, hogy ő 26 évesen még az apjával lakik, mikor van két lakása is... Mert hogy így neki 0 a kiadása és miért költözne külön.
Fél év kellett, mire felfogta, hogy egy komoly kapcsolat sosem lesz úgy működőképes, ha 250+ km-t kell autókáznunk azért, hogy találkozzunk (és hozzájuk én akkor sem mehettem, mert nőket ne hordjon oda).
24 és 26 évesek vagyunk, tehát nem is 18-19 éves friss egyetemisták, akikre még félig-meddig rá lehet sütni, hogy gyerekek, meg diákszerelem.
Engem az zavar, hogy lassan 1 éve együtt vagyunk, együtt is élünk, az apja mégis úgy kezel, mintha egy jöttment lány lennék, aki jövő héten már nem fog a fiával beszélgetni.
Közben az én szüleim most is hívták hosszúhétvégézni, jön velünk nyaralni is, ha nélküle megyek velük ebédelni pl., az első kérdésük, hogy ő miért nem jött? Szóval ők teljesen elfogadták, kedvelik, a párom apja meg a vezetéknevemet sem tudta megjegyezni még.
Túlreagálom ezt, hogy rosszul esik?
válasza:
válasza:Erről kizárólag a párod tehet.
Az ő feladata, hogy bemutasson téged a szüleidnek. Attól fogva 2-3 havonta látogasson haza.
Ez a normális.
De nem akarom én megmondani neki, hogy akkor mostantól csak ekkor és ekkor mehet, máskor soha. Mert ha van kedve, menjen gyakrabban, mondjuk havonta is akár, vagy egy péntek délután. Viszont kedve sincs általában, mert ilyenkor minden is a nyakába van varrva, vigye el a 80 éves mamát 26 boltba, mert minden máshol olcsó/akciós, húst csak az egyik helyen vesz, tejtermékeket a harmadik helyen stb.
Hisztis barátnőnek sem akarok tűnni, aki kisajátítaná.
Meg vele ilyesmikről nehéz beszélni, mert nem mondja el sokszor, hogy ő mit gondol, mi a véleménye, szerinte mit gondolok rosszul, hanem meghallgat, aztán elkezd duzzogni és napokig hozzám sem szól.
válasza: válasza: válasza:Nem, nincs sem időnk, sem kedvünk rohanva menni bárhová, vagy egy egésznapos hajtás után még elkészülődni csinin, beülni valahová vacsizni, mikor annyira fáradt vagy, hogy éppen a fejedet nem hajtod az asztalra.
Én minden reggel 5.50-kor kelek, este 6-nál hamarabb nagyon ritkán ér véget a napom.
Nyilván este együtt vagyunk, főzünk, filmezünk, beszélgetünk, de az nem ugyanaz, mint mikor kimozdulunk, elmegyünk színházba + vacsizni, vagy kirándulni, akármi.
Kedves Kérdező!
A szülőkről való érzelmi leválás sokszor egy hosszú és nehéz folyamat, amit nem könnyít meg, ha a szülők érzelmileg sarokba szorítják a már testileg felnőtt korba lépett gyereket (pl nagymamának kell a segítség), illetve azzal is visszatartják, hogy pusztán anyagi megfontolásból sem érdemes fizikailag leválni egymásról.
Pozitív jel, hogy maga a fizikai leválás megtörtént a szétköltözés által, viszont az érzelmi még korántsem, hiszen ez a legnehezebb.
Ha fontos számodra ez a kapcsolat és hajlandó vagy további időt és energiát fektetni bele, illetve a párod is nyitott ugyanerre, akkor bár sok munkával, de együtt fel tudjátok oldani ezt a konfliktust.
A Te oldalról fontos, hogy asszertív módon képviseld az elvárásaidat a kapcsolattal szemben és határokat állíts fel. Például, hogy a minőségi együtt töltött idő rovására nem mehet az, hogy a nagymamának be kell vásárolni, ez nem az unoka feladata, hanem a szülőké, ha a körülményeik engedik.
Ahhoz, hogy a párod érdemben tudjon reagálni a kéréseidre, meg kell teremteni a megfelelő közeget, érzelmileg biztonságban kell éreznie magát, hogy meg tudjon neked nyílni. Számára ez feltételezhetően egy nehezen kezelhető téma, két tűz között érzi magát, nem tanulta meg ezeket az érzéseket helyesen kezelni.
Az apóssal/anyóssal szembeni határállítás a párod feladata, de ebben érzelmileg tudod támogatni (nem a szülők ellen hangolni, hanem meghallgatni az aggályait, félelmeit, gondjait ezzel kapcsolatban).
Abban az esetben viszont, ha a párod ezt nem hajlandó felvállalni, érdemes elgondolkozni azon, hogy mennyi időt adsz még a kapcsolatnak. Ha a párod érzelmileg még nincs azon a szinten, hogy változtasson a szüleivel való kapcsolatán, akkor lehet, hogy jobb kilépni ebből a párkapcsolatból.
Remélem, hogy így vagy úgy, de hamarosan megoldódik a problémád!
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!