Azok a fiúk/férfiak, akiknek a szülei elváltak és így nőttek fel. Milyen a kapcsolatotok azzal a szülővel, aki külön élt tőletek?

Nagyon korán elváltak a szüleim, 2 éves voltam. Anyám soha egy szóval nem szidta apámat - "Másképp képzeltük el a jövőnket!" és ennyi - a láthatás sem volt megszabva, akkor jött és akkor vitt amikor akart.

Ez addig működött is, amíg vissza akarta szerezni anyámat.

Majd 10 éves koromban lett egy nője és onnantól kezdve leszart, soha többet nem láttam.

Amikor kerestem, 14 és 18 éves koromban, akkor is lepöckölt.

Most 45 éves vagyok, 2 éve halt meg, azt is véletlenül tudtam meg.

10 voltam amikor szétmentek, és eleinte nagyon nehéz volt a kapcsolattartás, főleg mivel anyám neheztelt apámra. Idővel a dolgok leülepedtek, és sikerült egy korrekt viszonyt kialakítanom apámmal felnőttkoromra, még ha nem is beszélünk gyakran. (Kb havi 1 alkalom)

Egyébként nálunk is volt ilyen "apa ellen hangolás", és rövid távon be is vált, de olyan 1-1,5 hónap után valahogy igazságtalannak tünt nekem is az egész, és onnantól kontraproduktívvá vált. Nem kommunikáltam anyám felé hogy nem feltétlen értek vele egyet mindenben, mert el akartam kerülni a hisztirohamokat, de mindenképpen távolságtartóvá váltam vele szemben. És egyébként ez a mai napig megmaradt. 29 vagyok

#3

Ilyenkor kell közös felügyeletet kérni, vagy nem tudom mi a jogi megnevezése annak, amikor a gyerek X időt egyik és X időt a másik szülőnél van.

Akkor nem csak egyoldalú agymosás éri.

A gyerek egyik szülő ellen neveléséről meg lehet panaszt tenni a gyámhatóságnál, az erre született intézkedés határozata/jegyzőkönyve jól jöhet a jövőben, bár valójában nem sokat tudnak tenni.

2-es vagyok

Említettem hogy anyám neheztelt apámra, de azért azt nem mondanám hogy nem volt jogos a dolog. Apám megcsalta őt, és nyilván robbant a dolog amikor kiderült. Hozzáteszem hogy utólagosan teljesen nyilvánvaló volt hogy mennyire működésképtelen volt a kapcsolatuk, és hogy egyáltalán nem illettek egymáshoz, de ez nem mentség a megcsalásra.

A hangolás anyám részéről főleg érzelmi zsarolásban, illetve nyomásgyakorlásban valósult meg. Nem lehet faterről pozitív összefüggésben beszélni, illetve gyakran ócsárolta amikor valamelyik rokon atjött a fülem hallatára. Az az igazság hogy ő nem különösebben racionálisan gondolkodó nő, és egyszerüen nem tudta kezelni a helyzetet. A sérült önérzetét így "gyógyította".

Az utolsó csepp az volt amikor egyik nap mentem iskolába, és ott mondták hogy anyám részegen ordibál az apám szeretője házánál, a nő egész családja előtt. Nyilván ez nem hangolás volt a részéről, hanem feszültséglevezetés, de úgy éreztem hogy aki ennyire figyelmen kívül tudja hagyni mások érzéseit (a sajá gyereke, apám szeretőjének gyerekei), csak azért hogy jobban érezze magát, az nem igazán érdemes az együttérzésemre.

Ez volt a pont ahol megfordult a dolog, és igazából ez egy elég nagy sokk volt nekem anno, majdnem akkora mint hogy apám elhagyott.

Faterral nem igazán éreztettem semmit. Igazából bármennyire is nehezteltem rá, örültem ha láthattam. Ritka alkalom volt, olyan évente 2-3 alkalommal. Persze telefonon beszéltünk kb 2-3 hetente.

"Baráti körben történt"

Erre azt mondom, hogy meg kellene hallgatni a másik oldalt is..

Néhai sógorom sosem volt unokaöcsém ellen nevelve, sosem volt tiltva, sőt az akkori új nőjének tőlünk egy utcára laktak a rokonai akihez hetente jártak, de a gyerekét mindig is leszarta.

3 éves volt unokaöcsém mikor elváltak, 7 és 10 évesen látta egyszer akkor is nővérem kereste, hivatalos ügy miatt.

Unokaöcsém tiniként felvette vele a kapcsolatot, az sem tartott sokáig.

Pár éve halt meg 45 évesen. A temetésen tudta meg unokaöcsém, hogy nem négyen vannak hanem már 5 testvérek.

4 nőtől 5 gyerek, és csak unokaöcsémnek fizette a gyerektartást, ő az elsőszülött. Egyik gyerekével sem foglalkozott soha.

Unokaöcsém sokáig megakarta változtatni a vezetéknevét. Mindig haragudott az apjára és soha nem tudták rendezni a kapcsolatukat. Nővérem 2.férjét tartja apjának.

Kérdező, te azt hiszed egy gyerek nem haragudhat a szülőre anélkül,hogy a másik ellene hangolná?

A gyerekek nem hülyék.