Ha húsz évesen itthon élek a szüleimmel, akkor olyankor mit szabad és mit nem?

Húsz éves vagyok, egy másodéves egyetemista. És bejárós vidékről. Budapesten tanulok. Nyáron szintén Budapesten vállaltam diákmunkát. Nem fogok panaszkodni, nem stílusom. Tökéletesen elégedett vagyok az életemmel. Csupán az zavar, hogy attól függetlenül, hogy kimondom a szüleim tartanak el anya állandóan beleszól az életembe és minden döntésemet kritizálja. Mármint egy tök jó példa. Szombaton felsővezeték szakadás volt a vasútvonalon. Emiatt tegnap reggel vacakul jártak a vonatok és elkéstem munkából. Anyát hívtam nem is egyszer és egyik alkalommal közölte velem, hogy nem lenne ez most, ha nem akarok mindenáron Budapesten tanulni és dolgozni. De könyörgöm. Ha most fognám magamat és otthagynám a sulit anya lenne a legjobban felháborodva. Vendéglátást választottam. Rajtam kívül nincs is más a tág családban, aki hivatásként ezzel foglalkozik. Viszont, mint vendéglátós nálunk, ahol élek nincs se dolgozni, se tanulni lehetőség. Vele ellentétben én stabil karriert és jövőt akarok építeni magamnak. Mégis állandóan a fejemhez vágja, hogy az én hülyeségem volt az egyetem és Budapest. Ma kaptam egy szabadnapot. Oké elfogadom, hogy azzal, hogy eltartanak be kell segítenem. És segítek is. De basszus ma azon kapta fel a vizet, hogy nem mosogattam el kettő db kést. A szabadnapomat nem házi munkával töltöttem és rögtön le vagyok cseszve. Ez normális? Illetve mi a normális ilyenkor? Mással is ilyenek a szülők? Barátnőm mondja, hogy a változó kor teszi, és most már kezdek hinni neki. Nincs lehetőségem elköltözni még egy darabig, de kezdek besokallni itthon komolyan.