Mint anya/apa, mit szólnátok hogyha a 22 éves lányod egy idősebb 49 évessel járna? Főleg apukák!

Nem örülnék neki, hogy apja korabelit választana, de 24 éves lányomnak már nem szabhatom meg kivel éljen.

De azért elmondanám neki, hogy gondolkodjon egy kicsit. ~30 év korkülönbség nagyon sok. Az évek rohamosan mennek. Most még 22 éves a pasas 49. 10 év múlva még mindig fiatal 32 éves nő lesz, de a pasas már nyugdíjas 59 éves, ami már valljuk be nem túl középkorú.

Ha csak szórakozás, és nem tervez hosszú távra akkor ezek nem gondok. De ha komolyan gondolja, házasság, gyerek akkor rossz döntés. 35 éves nő lehet egyedül marad egy kisgyerekkel özvegyen, mert a pasas 65 évesen meghalt. De lehet hogy fiatal 42 éves nőként és nagypapit kell kísérgetnie, mert a pasasra akkor már nem lehet azt mondani, hogy "igaz 69 éves, de csak 30 évesnek néz ki"

Szerintem már nincs abban a korban a lány,hogy a szülőnek bele kelljen avatkozni.

Ha ő így látja jónak,vele akar lenni,akkor lelke rajta, elég nagy már,hogy magától is tudja mit akar.

Nem szólnék bele.Nem mondom,hogy magamban örülnék,de akkor se mondanék semmi különöset, gratulálnék és meghívnám magunkhoz,hogy be tudja mutatni.(persze a lánytól függne,hogy mikor akarja hazahozni,ha még nem,akkor nem erőltetném)

Kérdezőnek és másoknak: lakott a házunkban (társasház) egy 33 éves lány és egy férfi, akiről csak véletlenül tudtam meg, hogy 63 éves - egyáltalán nem nézett ki annyinak, sportolt, olyan jó 40-es kinézete volt. Elég hosszú kapcsolat után született egy gyerekük, azóta eltelt jó 10 év... A lányka olyan 6 éves, a férfi még mindig fitt a korosztályához képest, de már igencsak látszik rajta az idő és bizony nem biztos, hogy pl. megéri a gyereke ballagását, stb. Szóval ilyen szempontból tényleg aggályos a dolog... De ha azt nézem, az élet mennyire kiszámíthatatlan... Másik ismerősömnek (33 éves volt) a fiatal felesége munkából hazafelé menet összeesett az utcán és meghalt... Huszonévesen... megállt a szíve :-( Ottmaradtak a gyerekek (2 kislány) anya nélkül... :-(

Szóval tényleg úgy van - az élet majd megoldja... Megpróbálnám megismerni és elfogadni azt az embert. Ha emberileg számomra nem megfelelő életet élne (pl. kábítószer, lányok futtatása, stb)- akkor viszont tűzzel vassal ellenezném - ha felnőtt a gyerekem, ha nem... :D

Erkölcsi gond?

Hol élünk és hányadik században?

Ha a felnőtt lányom tőle idősebbet választ azt elfogadom.

Nekem a fiaim választottak idősebb partnert. Szeretem a gyerekeimet és tiszteletben tartom döntésüket.

Ennyi.