Szülők miért tartják szinte normálisnak, hogy itthon élünk 30 felett?
30 felett vagyunk mindketten,én ismerkedek egy pasival, nővérem szingli.
Valahogy a szülők nem érezték komfortosnak a helyzetet, mikor itt volt bemutatkozni a párom. Aztán jövőre is terveznek a szobámmal és velem. Én már jövőre nem szeretnék itt élni.
Nem ösztönöznek, hogy menjetek már ismerkedni vagy férjhez.
Szerintem nagyban hibásak abban, hogy a nyakukon vagyunk. Úgy érzem nem is akarnak minket elengedni.
Nem érzem azt, hogy teljesen felnőttnek kezelnének, eléggé ki vagyunk némelyik dologban szolgálva is, pedig nem igényelném.
Megszokták hogy ott éltek szeretnek benneteket, nem zavarjátok őket szóval miért zavarná őket, hogy ott laktok?
Majd elmentek amikor el akartok menni miért ekkora baj, hogy nem dobnak ki a szüleid?
Örülök, hogy nem tesznek ki, viszont több privát szféra jobb lenne. Ne az ő kedvüknek, elvárásaiknak megfelelően cselekedjek.
Ne legyen kínos, hogy van ez a pasi, és mondjuk az ő kicsi lányuk elkezdene külön válni, többet törődni a pasival, saját életet igényelni.
Pl. hogy ne féltsenek túl, mert menni szeretnék ezzel a pasival focimeccsre is, de tuti kiakadnának, féltenéne, ha ezt a programot elmondom őszinén.
Igen, sajnos biztos a megszokás nagy úr.
De én érzem magam kellemetlenül szinte, amiért én azt tartom normálisnak, hogy legyen egy privát életem, haladjak, költözzek. Nagyon úgy érzem el vagyok késve, de így beleragadok.
30+ eves vagy. Meddig akarod meg a szuleidet okolni a donteseidert?
Akarmit is mondanak, ha el akarsz koltozni es tenyleg akarod, akkor mesz.
Ha nem, akkor nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!