Elítélendő lenne, ha nem szólnék az összes bevételemről a szüleimnek, miközben eltartanak miközben egyetemre járok?

Nem igazán vágom, hogy mekkora a probléma otthon az anyagiak terén. Ebbe nem látok bele annyira, hogy meg tudjam ítélni, mivel ha komolyan megpróbálnám átbeszélni, gyereknek vagyok kezelve, meg le vagyok rázva a "semmi közöd hozzá" felkiáltással. Anyám simán mond olyat, amikor hosszabb ideig voltak táppénzen mind a ketten, hogy így hónap végén nem lesz mit enni, aztán meg random valami egyáltalán nem indokolt cuccal, amit aztán jó ha egy évben egyszer használ azon túl, hogy elmúlt az újdonság arázsa, ami egyértelműen túl drága, ha reális a veszély, hogy hónap végén nem lesz kaja.

Meg például szép és jó, hogy én valamennyire tehermentesítem őket, de mi van, ha annyira megdrágul minden, hogy annyiból akkor se jövök ki, ha tényleg a minimumon élek? Ha nem számolok be a teljes összegről, akkor lenne az, hogy amit én kerestem azzal egészítem ki, amit ők adtak, tehát nem arról van szó, hogy rajtuk élősködve akarok valami drága cuccra spórolni, hanem arról, hogy nem szinte csak budget toast kenyéren és szalámin meg zacskós levesen akarok élni úgy, hogy mellé semmi gyümölcsöt, semmi zöldséget nem fogyasztok.

Ezt elég nehéz úgy eldönteni, hogy reálisan és teljesen nem látok bele a helyzetbe, hanem csak a saját részemet látom át, hogy mennyi a koli, mennyi a bérlet, mennyit adok ki kajára, stb. Amire meg ugye az van mondva, hogy túl sok, miközben mindenből a létező legolcsóbbat veszem.