Otthon élő 20+ évesek, mik a legnagyobb konfliktusforrások a szüleitekkel?

Nem vagyok ilyen helyzetben, de ismerősöknél a következőt látom leginkább problémának: Laknak egy kétszintes házban, felnőttkorú gyerek külön szinten. A vita azon megy, hogy a szülők elvárnák, hogy a kinti munkákban (fűnyírás, tereprendezés stb) a felnőtt gyerek is ugyanúgy részt vegyen, mint a szülők. A gyereknek nem tetszik, mivel neki nem kell az udvar, a külső rész, a szülő pedig azzal érvel, hogy nem ér véget a családi házban lévő lakás a küszöbnél.

Kb legtöbb helyen ez a csörte tárgya, ahogy én látom. (Mondjuk 30 éve is, most is).

Már nem élek otthon - hálisten -, de amíg igen, addig az állandó ostoba kontrollmániájuk.

Amit ők fel sem fogtak. Szerintük teljesen normális

- minden nap bemenni a szobámba "takarítás" címén (nem voltam kupis csaj, amúgy)

- átnézni a zsebeimet

- hisztizni, hogyha merészelek hétvégén elmenni strandra (a saját pénzemből)

- hisztizni, amiért merészelek BÁRHOVÁ elmenni a saját pénzemből, és nem otthon b.om az eget szombat-vasárnap (nem, nem volt ház körüli munka, ez csak irigységből fakadt náluk)

- evés > miért ekkor, ezt, ennyit, és sorolhatnám

Mindegy. Hálisten elköltöztem, azóta vissza se nézek.

Most ha így visszagondolok, nálunk az volt anyám legnagyobb gondja (úgy is írhatnám, hogy azért cirkuszolt rendszeresen), ha venni mertem magamnak (saját pénzemből) ruhafélét. Hozzátenném, hogy 18 éves korom óta dolgoztam (szakközépbe jártam előtte), főiskolára már munka mellett felvételiztem és úgy végeztem el. A fizumból leadtam rezsi és kaja rám eső részére. Ami még hozzá tartozik, hogy nagyon topisan járattak a szakközép négy évében, szóval nagyon kikopott ruhatárral indultam az életben, és amikor vettem valamit, mindig úgy, hogy egy-egy alap darab, amit majd kiegészítek, és így lassan felépítem a ruhatáramat (tehát nem kirívó baromságokat vettem), komoly lány voltam amúgy is.

Volt, hogy egy hétig nem szólt hozzám, mert venni mertem egy blúzt.

(Mondjuk amúgy is pocsék anya volt, de eltelt 20 év, szerencsére az ország másik felébe költöztem, férjem tündéri, és mindig csodálkozik, ha magyarázkodni kezdek neki, hogy mit miért vettem.)

Leq-z gyűlöl ki akar dobni. Csak mert nő lettem.

Es kozben baeátom sincs csendes vagyok es introvertált.

Már 10 éve külön élünk de mikor otthon laktam akkor néha nálunk is balhé volt a takarításból. Ritkán segítettem anyának. Ha igen akkor is szájhuzogatva. Hetente kéthetente kicsit. Mióta külön élek azóta megértem.

Illetve én sokáig szerettem aludni , ő meg tette a dolgát a konyhában. És ez behallatszott a szobámba. Ez is cirkusz tárgya volt. Végülis igaza volt, hogy vasárnap ne álljon neki semminek 10 előtt de legyen kaja délre?