Mi lett volna a reakciója, ha elfogadom a cigit anyámtól?

Mind a két szülőm láncdohányos, ennek ellenére igazán vérmesen tiltották egész életemben, ilyen kiabálós-gyanusítgatós vitákkal. Egyszer buktam le, 13 évesen, pont akkor amikor otthon kipróbáltam. Anno az első alkalommal tőlük nyúltam le 1-1 szálat, elszívtam, viszont a csikket túl feltűnő helye hagytam, és ja, észrevették. :D

Azóta anyám folyamatosan baxogat, időről időre azzal jön, hogy rendszeresen dohányzom. Holott ha hosszabban otthon vagyunk mind a ketten, akkor soha nem lát rágyújtani, soha semmi jele nincs hogy cigizek, kiszámrolni meg nem hiszem, hogy ki tudná annyi év dohányzás után, pláne hogy többnyire nem is megyek haza utána, mert mondjuk hétfőn cigiztem, én meg az azutáni hét pénteken megyek haza.

Én alapvetően nem dohányzom rendszeresen. Ha egy buliban, kocsmázáskor, vagy ha egyedül maradnék a koli szobában, mert mindenki lement cigizni, ezért én is megyek velük dumálni és hasonló helyzetekben megkérdezi valaki a barátaim közül, hogy kérek-e egy szálat, akkor megesik, hogy elfogadom, de ennyi, nem vagyok függő, nem hiányzik. Már gimi óta ez van egyébként, havi kettőnél többet még sosem szívtam.

Ma anyámmal mentünk a buszmegállóba, full random megkérdezte, hogy kell -e egy szál. Én nemet mondtam. Nem tudom, hogy ezt most elfogadhattam volna, vagy csak egy teszt volt, le akart buktatni. Szerintetek? Mit szólt volna, ha igent mondok?