Aki korán elvszítette az anyukáját/szüleit, kevésbé tud együttérző lenni pl. a párjával ha a szüleivel való viszony kerül szóba?

Ez nem arról szól, élnek-e a szüleid, hanem hogy szereted-e őket és jóban vagy-e velük. Most legyünk már őszinték amúgy, a nők 90%-ának amúgy is mindegy, milyemm gyakran találkozik a férjük a családjával, az úgyis túl sok, mert ők is a saját csalàdjukat preferálják. Én pont azt látom a saját környezetemben, hogy hacsak nincs nagyon rossz kapcsolat, akkor mindenhol a feleség családjával találkozik/jár össze többet a pár, főleg, ha unokàk is vannak, mert a feleségek jellemzően próbálják leépíteni a férjük családját, mert nem tetszik nekik, hogy nem olyan, mint az övék, valahol te is ezt csinálod.

Elmondom amúgy a saját példánkat: én sz*r családban nőttem fel, apámat nem is láttam gyerekkorom óta, anyámmal meg érettségi óta nem tartom a kapcsolatot, szóval 10+ éve. A férjem viszont szereti a szüleit, főleg az anyukájàt és amúgy anyósom is normális, én is szeretem/kedvelem, így nekem nem okoz gondot, hogy minimum heti egyszer találkozunk hétvégén, ha kicsit közelebb laknának, simán àtszaladnék fél órára hétköznap is csacsogni vele. Ha az én anyám lenne ilyen, akkor vele is.

Mert egyébként szerintem normális családokban, ahol az emberek szeretik egymást, igény is van rá, hogy a szülő-gyerek ne havonta egyszer találkozzon (nyilván más, ha nagy a távolság), szerintem pont ez a jó, rendszeresen tartani a kapcsolatot, programokat csinálni együtt néha, mert ez azr jelenti, hogy ezek az emberek szeretik egymást. Mit meg nem adnék, ha nekem olyan szüleim lennének, akikkel heti 2-szer örömmel találkoznék!

Amúgy nyaralni is elmennék velük simán néha.

Oké, te nem akarsz velük heti 2-szer találkozni, mert nem a te szüleid, nem olyan közvetlen a viszonyt, ezt is megértem, de attól mêg az, hogy a párod ilyen kapcsolatban van velük, szerintem teljesen normális.

Ez tipikusan olyan dolog, hogy majd akkor érted meg, ha neked is lesz fiad, akit még mindig szeretsz, hiába nőtt fel, akivel jó együtt lenni, akivel szívesen beszélgetsz, akinek érdekelnek a mindennapjai. Na, akkor majd megérted, hogy ahol az emberek szeretik egymást és még közel is laknak, ott semmi nincs abban, ha heti kétszer találkoznak, meg szeretnek együtt lenni.

Aztán jön majd a felesége, aki úgyis megpróbál leépíteni, mert bármilyen anyós vagy, akkor sem az ő anyja, és majd megérted, hogy te is ezt csináltad a saját anyósoddal.

Te amúgy mindennap találkozol, együtt vagy a pároddal az nem sok? Nem, ugye, mert szeretitek egymást. Na most, a szülő-gyerek is szereti egymást normál esetben, és oké, hogy a gyerek saját családot alaoít, de attól még továbbra is szereti a szüleit.

Heti 2x és minden hétvége nekem is sok lenne, pedig élnek a szüleim. Közös nyaralást sem szeretnék, bár nekünk van nyaralónk, ott össze szokott jönni a család minden nyáron, úgyhogy inkább közös utazás nincs.

Van felnőtt gyerekem, szeretem, mégsem várom el tőle hogy minden hétvégén nálam dekkoljon, mert elfogadom, hogy van saját élete. Utazik, barátnőzik, vagy bármi. Szerencsére nem évi 1x látom, de eszem ágában sincs rátelepedni a szabadidejére.