Hogy mondjam el a szüleimnek, hogy lehet, leszbikus vagyok, ha a szomszédjainkat is teljesen elítélik?
Kb 7 éve érzem, hogy inkább a lányok érdekelnek. Mielőtt nekem esnének páran, hogy biztos egy idióta divatleszbi vagyok, aki a pasikat húzná vele, szeretném leszögezni, hogy volt már barátom, de a lányok jobban izgatnak lelkileg és testileg is, ami miatt nem működik egy párkapcsolatom sem. Tavaly év elején költözött kettővel mellénk egy leszbikus pár, de tulajdonképpen ők a szomszédaink, mert a mellettünk levő házban senki sem lakik.. Szóval mellénk költöztek, de akkor még nyilván nem tudtuk, hogy ők egy pár, egyáltalán nem látszik rajtuk semmi. Anyukám teljesen összebarátkozott velük, még mondta is, hogy az egyik lány zongoratanár, meg is kérhetném, hogy tanítson, milyen intelligensek, jó, hogy végre ilyenek laknak mellettünk. Miután az egyik hülye szomszéd, aki nagyon pletykás, elmondta a szüleimnek, hogy a 2 csaj együtt van, teljesen megváltoztak, anyukám itthon jajveszékelésbe kezdett, hogy szegények, nem érti miért nem pasit keresnek maguknak, így elcseszni az életüket, pedig milyen normálisnak tűntek..úgy tesz, mintha valami súlyos betegségük lenne vagy nem tudom. Na, ezek után végképp elástam azt a tervet, hogy valaha is elmondom nekik, pedig már 20 éves leszek lassan és gyanakodhatnának, hogy nincs normális kapcsolatom.
Anyám viselkedése. a szomszédainkkal is olyan, hogy a szemükben nyalizik, de képes hátulról kérdezősködni, hogy minél több infót megtudjon, aztán itthon meg minden betegnek elmondja őket, pedig pár hónapja még oda-vissza volt tőlük. Teljesen ki vagyok készülve emiatt, mert látván a reakciójukat nincs esélyem elmondani. Mióta látom a szomszédainkat, sokkal jobban érzem, hogy boldog lehetnék én is, irigylem őket, hogy saját független életük van és szeretik egymást.
Arra gondoltam, hogy talán ők megértenének és tudnának tanácsot adni..csak félek, hogy anyám kérdezősködne vagy pedig előttük leégnék, mert annyira nem is ismerjük egymást és ez lehet, hogy nekik kellemetlen lenne, hogy vájkálok az életükben. Nem tudom mit tehetnék, ti mit gondoltok erről?
Bunkó válaszoktól kíméljenek az illetékesek.
válasza:Hát én a helyedben tuti megpróbálnék módot keríteni rá, hogy beszélhessek ezzel a szomszédokkal. Szerintem biztos tudnának neked segíteni. De eleinte jobb lenne, ha más téma alapján kezdenéd megismerni őket... a zongora pl. tökéletes :)
Utána már lehetne rá alkalom, hogy elmondd nekik a helyzetet, hátha tudnak segíteni.
válasza:Átérzem a helyzetedet. Nálunk nemrég derült ki a rokonságban az egyik kamaszlányról, hogy leszbikus. A szülei elég idióta módon reagáltak, el is költözött tőlük.
Hivatalosan mi nem tudtunk róla (elcsiripelték a madarak, csak nem akartuk kellemetlen helyzetbe hozni az érintetteket), aztán egyszer nálunk volt, arra tereltem a beszélgetést. Elmondta, látszott rajta a páni félelem, hogy mit fogunk reagálni. Minket nem különösebben érdekel, hogy fiúval, lánnyal vagy kecskével boldog - látványosan megkönnyebbült, hogy végre valahol balhé nélkül mesélhet róla.
De szívszorító volt hallgatni, hogy eleinte magával is küzdött, aztán a szülei se a legjobban reagáltak. Bár ez csak a margója az ottani érzelmi analfabetizmusnak.
Az eset óta látványosan keresi a társaságunkat. Gondolom mégis család vagyunk, itt nem bírálja senki, nincs hüledezés, hogy a párja lány és nem fiú.
Nekünk is annyi a gondunk csak, hogy mivel kicsit idősebbek vagyunk nála, látjuk, hogy bukó lesz a kapcsolat, mert betegesen féltékeny a barátnője. Két percenként hivogatja, számon kéri, balhézik. De hát kamaszként kell néhány idiótával járni, mire rájön az ember, hogy milyen személyiséget érdemes választani párnak.
Csak sajnáljuk előre, amikor szakítás lesz, szerintem nagyon meg fog borulni, nála még tart a rózsaszín köd :(
válasza: válasza:Köszi mindenkinek. Tényleg nem merem elmondani, de valaki írta, hogy menjek át azzal, hogy zongorázni szeretnék tanulni, ez egy jó ötlet, ráadásul itt a nyár, vége a vizsgáimnak, lesz is időm..de csak az egyikükkel tudnék beszélni így is, mert ugye a másik lánnyal nem kerülök kontaktba. Majd tapintatosan felhozom a témát vagy csak simán elmesélem,hogy gondjaim vannak ezzel.
Utolsó, elhiszem, hogy Te így vélekedsz, de én nem gondolom, hogy az agyam "átalakult volna férfiaggyá":D Vagy legalábbis nem így fogalmaznék, ízig-vérig lánynak érzem magam, barátnőim közül talán én vagyok a leginkább az, aki állandóan divatról, meg csajos dolgokról beszél, érzékeny vagyok, meg kicsit kényes is, ami persze nem jó. De a lényeg, hogy talán nehezebb volt mindig is, mint a tipikus fiús lányoknak, akik úgy vonzódnak a többi lányhoz, mintha ők lennének a "vadászok" és fiúként próbálnak gondolkodni. Van pár ilyen ismerősöm. Rólam gimi első osztályában is már azt gondolták, hogy tuti nagy pasizós vagyok, beképzelt, a lányok emiatt nem is nagyon barátkoztak velem, pedig nem is ismertek. Valamiért ellenfélnek hittek, pedig egyáltalán nem tudták, hogy nem akarok tőlük elvenni egy fiút sem.
Volt egy lány, aki szintén nem volt fiús és elkezdtünk többet érezni egymás iránt, akkor kezdett megfogalmazódni bennem, hogy mit szeretek a lányokban. Ki kellett próbálnom, hogy mi más a fiúk és lányok iránt érzett vonzalomban és rájöttem, hogy amit fiúk iránt éreztem, az csak fellángolás, soha nem tudok szerelmes lenni.
válasza: válasza:ne mondd el
az én anyámnál semmi előjele nem volt, hogy ki fog akadni...elfogadó a cigányokkal, melegekkel, zsidókkal, mindenkikkel szemben, akiket diszkriminálni szokás
bezzeg a leszbikusságomra az volt a reakció, hogy forog tőlem a gyomra, bár lennék inkább drogos vagy rákos, mert azoknál van esély a gyógyulásra és hogy én ezt hogy képzelem undorító el is tiltott a barátnőmtől (alig múltam el 16) hazudoznom kellett meg minden....majdnem 2 évig ment ez mondhatom naggyon jó volt, persze titokban összejártam a barátnőmmel, aztán szakítottunk
fél évre rá új barátnőm lett (a jelenlegi) és ezt már nem voltam hajlandó titkolni, teljesen tönkrementek rá az idegeim
a szüleim együtt élnek, én úgy gondoltam apa jobban fogadja majd, de anyám belém beszélte a parát hogy fellógatja a barátnőmet, így nem mondtam el neki...
persze kédőbb kiderült, hogy mégis jól fogadja, nagyon megértő hálás is vagyok...neki még mesélhetek is, hogy mikor hova megyünk, milyen jól érzem magam stb...jó hogy megoszthatom vele az örömöm..
de anyám még mindig cses zeget néha...random kis célzások...borzalmasak...az első fizetésemmel költözök :)
szóval én javaslom, hogy mostmár várd ki az egyetem végét...és még akkor is jobb, ha már van párod, és úgy mondod el, szerintem...
sok sikert,sok szerencsét :)
19/L
válasza:Sok jó választ kaptál. Csak pár kiegészítés:
Szerintem is anyukád tele van elfolytásokkal - gondolom gyorsan férjhez ment, szült, gyereket nevelt. Tehát csak a kötelességeinek élt. Biztos voltak/vannak álmai vágyai, tele van kíváncsisággal, de a kötelességtudat, és az elvárásoknak való megfelelés miatt soha nem engedett meg magának semmiféle 'elhalylást'. Lehet, hogy van némi bihajlama is. Lényeg, hogy sosem foglalkozott a vágyaival - rengeteg ilyen nõ van. Az egyetlen 'szórakozása' hogy azt figyeli mások miként élik meg azt, amit õ nem mer. Persze ez egyáltalán nem tudatos, sõt mivel tele van bûntudattal, és félelemmel - mert midentõl fél, amit elfojt magában - ezért aztán pocskondiázza azokat, akik nem úgy élnek, ahogy szerinte helyes. A kifelé mutatott kettõsség, a benne lezajló harc eredménye. Saját magával nem tud megbékélni.
Én lehet megkérdezném tõle, hogy mi a problémája azzal, ha két nõ van együtt és nekik így jó. De ez én vagyok, én szeretem provokálni az embereket. :P
válasza:Teljesen megértem a félelmedet. Hosszútávon nem jó hazugságban élni, de érdemes alaposan felkészülni egy ilyen beszélhetésre. Egyrészt legyél anyagilag független. Másrészt, legyél elég erõs érzelmileg.
Ajánlom ezt a kisfilmet:
http://www.youtube.com/watch?v=I66TK-cFx4c
Ha szeretnél tapasztalt középkorú leszbikussal beszélgetni, nyugodtan írj nekem privit. Mindenk kérdèsedre szívesen válaszolok.
Szia!
Na, jo sok vàlaszt kaptàl. Sajàt tapasztalatbol annyit tudok mondani, hogy szerencsés helyzetben vagyok mert kulfoldon élek. Itt làtszolag elfogadjàk az emberek azt hogy novel élek egyutt. Szerencsés vagyok mert ossze is hàzasodtunk. Ha màr gondoskodunk egymàsért és szeretjuk egymàs akkor egy betegség esetén ne tudjon valaki màs donteni az egyikunk életérol / helyzetérol.
Viszont a rokonaim, jo baràtaim Magyarorszàgon laknak. Mindenkinek elmondtam volt aki elfogadta volt aki nem. Volt olyan 30 éves “baràtsàg” is ami nem élte tul az elobujàsomat.
Vannak mindenki életében kellemetlen helyzetek ez hozzà tartozik. Mindegy hogy valaki hetero vagy leszbikus vagy homokos. Meg vannak olyan emberek akiket sajnos ell kell engednunk. Igaz nagyon fàjo és nehéz.
Persze a szulokkel màr nehezebb az ugy. Hàla, az én 70 éves Anyukàm elfogadta! DE ebben a toleràns orszàgban ahol lakom meg Magyarorszàgon is elveszitettem sok-sok baràtsàgot…!! EZ NEM RAJTAM MULOTT
Erre nem lehet felkészulni de megéri elobujni, igaz amig otthon laksz nehezebb a dolog. De nem megoldhatatlan. Volt olyan aki meglepett a viselkedésével mert màshogy fogta fel a dolgot mint ahogy én elore elképzelem…
Szerintem amig nem bujik elo az érintettek java addig sosem lesz vàltozàs az elfogadàsban. DE ez sosem lesz egyszeru elobujni sem meg elfogadni sem. De arra is adjunk lehetoséget a màsiknak hogy vagy elfogad minket vagy nem!
Nem lehet az hogy gyanit Anyukàd valamit? Mert azért egy szulo sokszor megérez ilyesmit.
Szerintem mérlegeld hogy milyen megoldàst tudnàl talàlni ha rosszul reagàlnak a szüleid. Kulonben vàrjàl, mert semmi értelme elkapkodni. Igaz titokban élni sem valami egyszeru!! De màs nem donthet helyetted!
Meglàtod boldog leszel!
Sok sikert, szerencsét és merészséget kivànok
A 45 éves
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!