Nem támogatom a kapcsolatát, ezért utál. Hogy értessem meg vele, hogy ennek semmi értelme?

18 éves fiam van. 14-15 évesen elkezdte a kamaszok nagy életét, azaz csajozni és bulizni kezdett. Már kezdtem komolyabban aggódni, mert hetente más lányokkal jött haza. Kb. egy éve megismerkedett a neten egy lánnyal, aki olyan nagy hatással volt rá, hogy se a csajok, se a bulik nem érdekelték.Sőt, egy idő után a barátai se nagyon. Nem is lenne ezzel nagy gond, ha a lány nem Debrecenbe, mi pedig Győrben laknánk. Addig mondjuk ez sem volt gond, míg eszébe nem jutott meglátogatni. Nyár elején ment el hozzá egy hétre. Miután haza jött szinte depresszióba esett, mert rájött, hogy suli mellett nem fog menni ez. Aztán jött, hogy Debrecenbe akar tanulni.Ez kizárt dolog, így maradt a 350km utazgatás. Eddig úgy voltam vele, hogyha neki megér ez a lány ennyi fárasztó vonatozást, nekem is megér a boldogsága pár ezer forintot.(Diákmunkát vállalt miatta, így nekem csak pótolni kellett hozzá.) Nyáron így el is voltak, a lány is volt itt augusztusban. Viszont mindketten ebben az évben fognak érettségizni, emiatt a havi 1x utazást is sokaltam, de most már nem bírnak ki egy egész hónapot egymás nélkül. Ezért kocsit kért az apjától, itt mondtam, hogy ebből elég! Nem az anyagiak miatt, hanem mert semmi másra nincs ideje. Abba hagyta a focizást, amiben egyébként kiemelkedő volt a tudása, alig maradt barátja, és csoda, ha májusban meg lesz az érettségije. Most én vagyok a legutáltabb személy a szemében. Nem neki akarok rosszat, de nem engedek, ennek a kapcsolatnak nincs jövője.

Ha valakinek volt hasonló gondja, szivesen fogadnám, ha megosztaná velem, hogy mi lett ennek a vége.(Akár privátban.)