Nem tudok a szüleimmel 1 percet sem veszekedés nélkül tölteni! Ez még is normális!?

3an vagyunk tesók és valahogy mindig nekem volt a legrosszabb kapcsolatom a szüleimmel és tesóimmal, most már a tesóimmal tök jól el vok, de a szüleimnek sokszor a kérdéseikre se válaszolok, mert tudom, h csak a hibákat keresik bennem.

Pl.: azért csak most írok mert megint kaptam egy félórás kioktatást, mert mivel ma 8 órám volt ezért 4kor ebédeltem, majd anya üvöltött velem, h mi az h fél 8kor vagyok éhes és h mit képzelek, hogy nem voltam képes hatkor enni (megjegyzem, hogy a húgom is akkor evett, csak ő a kis kedvenc, a nővérem még nem evett, apa meg még nincs itthon) akkor mondom, h jó akkor nem eszek annyira még most se vagyok éhes, erre azt mondja, h mit képzelek, h nem akarok enni, mikor ő órákig főzött és most miattam fog meg romlani a kaja (???)

ÉN EZT NEM ÉRTEM!!!!! komolyan mit csináltam, h ennyire utálnak? vagy normális, h egy szülő ilyen? vagy csak én reagálom túl?

hát mondjuk a szüleim is szoktak veszekedni (múltkor azt üvöltötték, h el akarnak válni, bár nem hiszem, h ez olyan komoly)

mindenestere általában ha bajuk van, rajtam töltik ki a haragjuk, amit nem értek, h mért engem szemeltek ki erre (lehet, mert én vagyok a középső? nővérem túl nagy, hugom túl kicsi?)

NEM TOM, de már nagyon elegem van

most azért kaptam mert nem szedtem le a szárítót, csak éppen nem nekem szólt, hanem a húgomnak

na láthatjátok, h amióta kiírtam kétszer is kaptam egy jó szidást (de most nem vertek meg, mert anya azt is szokta, ha olyanja van :( csak úgy valami kis hülyeségre spontán elkezdi verni a fejem)

ui.: "kicsit" idegbeteg (apa még a jobbik eset, ő csak ordibál)