Mit tegyek? Egyre rosszabb. Már mindent megpróbáltam, semmit tevéstől utolsó lábtörlőig.
Anyámmal katasztrófa a kapcsolatunk. Lehet az érettségim se fog sikerülni, miatta, mert mindig csak takaritatt velem, (nyugdijas, idősek a szüleim) annyira vagyok jó hogy felkeljek 8kor (még most karácsonyban is) és takaritsak 1-ig. Nincs soha egy ünnepünk, normális.. mint másnak (együtt a család stb...) utálja a vendégeket, szülinapokra se enged mert "én nem kaptam az én ajándékomhoz megfelelőt" pedig, az ajándéknál a szándék a fontos. Bevallom, tényleg sokkal kevesebbet kaptam, de attól nem kéne eltiltson mindenki szülinapjáról, legfeljebb kevesebb értékben vinnék ajándékot.
Van barátom, mindig kötekedig velem, hogy jaaaj barááát jaaj... és hagyjam el meg ilyenek.... miért mondja meg nekem hogy hagyjam el? Szeretem és nem hagyom el. Nem iszik, nem cigizik, és szeret. Ennél jobb barátot nem is kivánhat nekem. És mégis ilyen... kisebb nálam 2 évvel de szerintem ez nem ok rá. Közöttünk minden rendben, sőt tökéletes. (+18 dolgokat se csinálunk megbeszéltük, hogy még sokat várunk vele).
Nem értem anyámat, mindig szid, jó párszor csúszott ki olyan a száján, hogy "mióta megvagy csak rendetlenség van" "mióta megvagy csak a baj van" "mióta megvagy..." olyan hangsúlyon, hogy teljesen érződik az, hogy megbánta a megszületésemet. Már jó párszor orditva sirtam, hogy utálom magamat, miért szült meg, miért nem ölt meg a köldök zsinorral, miért nem vetetett el, ha ennyire nem kellettem neki én csak a testvérem.
Az a fajta csendes jó lány vagyok, sose volt baj a magaviseletemmel, sose szólitottak meg iskolából, a nem teljesen 5-ös jegyeimet annak köszönhetem, hogy nincs időm tanulni. Sose voltam buliba, (max csak barátokkal szilveszter) sose ittam se nem cigiztem, nem pasizok (ő az első barátom, aki most van), nem kérem, hogy vegyen sminket, nem használok azt se. Nem kérek tőle semmit. Már 7évesen közölte velem hogy nem létezik mikulás ne számitsak ajándékra, esetleg sirtam, hogy én miért nem kapok semmit, és "megsajnált" vagy talán "Tette a jó anyát" elvitt a boltba és megengedte, hogy válasszak egy babát. Az utolsó 7 évben, semmit nem kaptam, se nem kértem se mikulásra se karácsonyra.
Elég nagy különbséget tesz köztem és testvérem között. Ennyire nem kellettem volna neki, hogy csak lábtörlőnek vagyok jó meg takaritani ? Mosogatni ? Már azt is elvárná, hogy főzzek... ő pedig pihengessen.
Ha pedig megszólitom, hogy tartson rendet, mert szeretnék tanulni nem mindig takaritani, azonnal én vagyok az utolsó kutya mert felhányom, hogy takaritottam "most az egyszer" még azt se veszi figyelembe, hogy mindent megteszek mint egy kiskutya. Mióta vakáción vagyok napi 5 órát takaritottam (mosogattam, töröltem stb....). Nem képes tartani rendet. Testvéremhez elvitt "vakációzni" annak is az lett a vége, hogy oda rakott minden egyes ablakot letörölni, és takaritani, feltörölni az egész házat, utána ha látta nincs mit csinálni megtörölgetette velem az ajtókat majd az asztalokat .... stb.
Hozzá teszem még azt is, hogy sose vigyáz a rendre, mindent minden nap újra kezdhetek. És mindig azt mondja, hogy egy "utolsó szívtelen kutya dög" vagyok. Miért lennék szivtelen? Mindent megteszek amit kér... és csak annyit kérek, hogy tartsa a rendet, mert át akarok menni az éretségin, olyan nagy kérés? Ez szivtelenséget jelent?
Nem tudom mit tehetnék, a megszokott duma jön... pénzem nincs stb... ha van zsebpénzem, mert spórolok abból amit add venni kaját suliba... (amennyiből tehetem nem veszek semmit)... még azt is ha látja elveszi, nehogy véletlenül annyim is legyen. Apám szokott nekem "titokban" zsebpénzt adni.
18 vagyok... kicsit már unom, hogy senkinek érzem magam, csak egy takaritógép vagyok, az utóbbi félévben már sirva takaritottam mikor nem látott senki és azon gondolkoztam, hogy erre születtem csak, hogy takaritsak?!
Rendben kiveszem a részem a családi háztartásból.. de szerintem nem természetes az, "ha nincs mindennap felporszivózva mindenhol, már azt jelenti, hogy nem csináltam semmit".... mások általában egy héten 1x-2x porszivóznak én midnennap... az is sok időbe telik.. pedig elég lenne bőven rendet raknom, mosogatnom stb... Csak azt nem értem, ha ugyis itthon ül, nem nagyon dolgozott mert beteges volt mindig, akkor miért nem tud legalább csak vigyázni a rendre... nem birom idegilek ezt a "takaritás mániát" a barátom szerint már takaritás beteg vagyok mert annyi voltam arra betanitva, hogy "felkelsz takaritsz/haza jösz takaritsz".
Mit tehetnék? Sose lesz normális anya-lánya kapcsolat?
Első és legfontosabb lépés: amint nyitnak a bankok, elmész, csináltatsz egy bankszámlát, és minden fityinget, amit megspórolsz, arra ráutalod. Otthon NE tarts készpénzt!! Amit apukád ad, amit el tudsz tenni, azonnal tedd bankba!
Második: apukáddal beszéltél erről? Ő nem ért meg? Nem tudna ő hatni valahogyan anyukádra? Felvetődött a testvéred is, de ha ő engedte, hogy te takaríts nála (is), akkor nem biztos, hogy jó megoldás...
Harmadszor: igen, lehet, hogy nem lesz sose jó kapcsolatod, anyukáddal. Bele kell törődni, hogy ez a felszínes: hogy vagy - jól - mi újság - semmi stílus lesz, illetve, hogy haragudni és vergődni fog Rád, ha elköltözöl. Akkor ki fogja megcsinálni a dolgokat?
éés, el is jutottunk oda, hogy elmenni... 18 éves vagy, gondolkodsz egyetemen/fősulin? Ha igen, keress valami messze levő egyetemet, kolik vannak jó árban, és iskola mellett tudsz diákmelót vállalni, ami nem sok ugyan, de azzal + ösztöndíjakkal ki lehet jönni. Ha nem gondolkodsz, akkor kezdj el dolgozni, tegyél félre pénzt, és ha van megspórolt 60.000-ed, akkor egy szobát vegyél ki valahol, ennyiből bőven kijön kaucióval együtt is. Persze mindkettő megoldás megoldható a pároddal is, úgy még könnyebb is (nem csak az anyagiak, hanem a lelki miatt is).
De én azt tanácsolom, hogy bírd még egy kicsit, de amint lehet, menj el otthonról!!
A lakással nem lenne gond, sulival van. Be kell fejezzem itt a 12-őt.. csak nem tudom, hogy fog sikerülni az érettségi ilyen felkészüléssel... félek tőle nagyon. Szerintem, engem nem is akart csak becsússzantam, testvéremnek mindent elrendeztek, nagyon szeretem a testvéremet, de ő is olyan hideg hozzám. Mindenki hideg hozzám kivéve apám, ő az egyedüli aki érzem, hogy szeret.
Anyám sose mondta nekem azt, hogy szeret, csak ha apám mondta neki, hogy adjon nekem egy puszit, meg mondja, hogy szeret.
Nem tudom ilyen belső érzéssel mit tegyek. Szeretem nagyon a párom, de emiatt olyan szomorú vagyok. A párom az egyedüli aki miatt érzem, hogy van okom élni.
Elköltözéssel nincs bajom, anyám azt is elrendezi. Nem nagyon tud megtürni se általában ordibálva beszél velem, attól függ milyen kedve van. Ha fel idegesiti valamivel a tesóm vagy bárki, mindig rajtam vezeti le, mert engem annyit tud sértegetni amennyit akar.
Ha az elköltözés megoldható akkor az alábbiakat javaslom:
a saját bankszámlaszám nagyon fontos, tényleg. Csináltasd meg. Ahol én vagyok, ott ingyen csinálták nekem. Érettségizz le valahogy, mindegy, csak legyen valami. Költözz el!! Ha te se, anyukád se érzi jól magát úgy, hogy együtt vagytok, jobb lesz mindenkinek. Majd ha kosz lesz, észreveszi, hogy hiányzol, de NE engedj neki. Beszélgess vele, de meg kell akkor tanulnod nemet mondani neki. Élj külön. Keress valami melót, akármit, vannak tűrhető call-centeres állások, ahol nem értékesíteni kell, vagy mekibe, takarítani, akármit, de próbálj teljesen önállóvá (így önellátóvá) válni. És ha ez sikerült, átgondolhatod, hogy akarsz-e tovább tanulni. Az érettségi javítható, szintemelőzhetsz, nyelv vizsgázhatsz. Ha megteremted a saját körülményeidet, amik békések, jobban fog menni a tanulás is.
PS.
nekem a kistestvérem nem tervezett gyerkőc. mégis imádja mindenki, nagyszülők, szülők, tesók. ez nem kifogás.
Köszönöm a válaszod ! :) Megtartom a tanácsod!
Igazad van nem kifogás, csak én ezzel nyugtatom magam :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!